Hello, San Francisco!

Előre is elnézést kérek, ha nagyon összevissza bejegyzés lesz, de kb. 1,5 hétig tartott mire megírtam, mert akárhányszor leültem, hogy most befejezem, mindig közbejött valami és félbehagytam.

Szóval, ott fejeztem be az előző posztom, hogy felszálltam a San Francisco felé tartó járatra. Az út 6 óra volt, csak viszonyításképp, hogy mekkora is ez az ország, mikor Bécsből DC-be repültem az összesen 9 óra volt..

Host apuka várt a reptéren és mivel mi a város másik oldalán lakunk így egy kis városnézést is tartottunk a hazafelé vezető úton. Az egész környék gyönyörű. A házunk Golden Gate híd másik oldalán található, szóval napi feladatom lesz átvezetni azon a gyönyörű hídon..Tudom, nagyon rossz nekem.

A kilátással egyelőre nem tudok betelni, mivel az egész környék dombos (ez enyhe kifejezés) és mi egy dombtetőn lakunk, így tökéletes a kilátás SF-ra és a Bay Hídra, ami Oaklandet és SF-t köti össze.

Péntek délután miután megérkeztünk a házba és már mentünk is a Yacht Klubba vacsorázni, Vagyis csak mentünk volna, mert telt ház volt, de hostapuka legalább megmutatta a vitorlását. Végül egy olasz étteremben találkoztam a két gyerekkel, anyukával és az apai nagymamával. Másnap bementünk SF-ba, kicsit körbenéztünk, elmagyarázták mi merre van, hova érdemes menni, nyilván 'szembejött' pár híres látványosság is, a Cable Car (lényegében villamos) szó szerint is :)

Vasárnap volt a szokásos, havi meeting, szóval az időzítés tökéletes volt. Egy karácsonyi koncertre mentünk, rajtam kívül még egy német és egy svéd lány volt, illetve egy spanyol de ő januárban megy haza mert lejárt az éve. 

Hétfőn már vezetnem is kellett, ami nekem nem nagy dolog, csak tudjam hogy hova és mikor kell mennem. Nem mondom, tényleg örültem, hogy automata kocsit vezetek, mert azok a dombok elképesztőek..de tényleg, tehát az otthoni városom is lényegében egy domb, de semmi ehhez képest. Konkrétan megálltam egy stop táblánál és nem láttam, hogy jön-e valaki vagy nem, mert olyan meredek volt az egész. Próbáltam képet is csinálni, de nem adja úgy vissza sajnos.

Az időjárásról is muszáj pár szót ejtenem, SF nem az a forró, egész évben strandolós része Kalifoniának. A tél itt esős (bár az utóbbi években szárazság volt) kb novembertől áprilisig, 15 fokos átlaggal és a nyár sem vészes, 25-28 fok körül alakul. Nos pont ezt beszéltük a családdal, hogy nekem egy hét alatt sikerült látnom SF elég sok arcát. Mikor megérkeztem esett az eső és szürkés volt minden. Másnap szikrázó napsütés, 20 fok. Azután volt a híres köd, ami reggel leszáll de pár óra múlva már újra tiszta minden. Városon belül is lehet nagyon eltérő időjárás szóval nem szabad napszemüveg és egy kabát/esernyő nélkül elindulni.

A karácsony lényegében 3 nap evésről szólt, de legalább az egész nagy családot megismertem, 23-án az apai nagymamánál voltunk, ő Dániából származik úgyhogy annak megfelelően dán ételeket ettünk, 24-én jött hozzán a nagymama és anyuka szülei, ekkor volt az ajándékbontás is, hát nem sok hely volt a fa alatt az is biztos :)Itt az a hagyomány, hogy 24-én az egymástól kapott ajándékokat kibontják és 25-én reggelre a Mikulás hoz valamit a kandallóra akasztott zokniba. Nagy meglepetésemre nekem is volt személyre szóló kis zokni tele ajándékokkal.Ami nekem újdonság volt, és nagyon tetszett, hogy az asztal televolt óriás szaloncukor méretű díszekkel, amikről egészen a vacsora végééig azt hittem hogy tényleg csak asztaldíszek, Kiderült, hogy apró ajándékok vannak elrejtve benne (nagy divat itt kint, azóta már sok boltban láttam), két emberes játék, meg kell fogni a két végét és húzni amíg  el nem 'durran' és akinél a nagyobb darab marad, övé a benne lévő ajándék. Tollak, kulcstartó, hasonló apróságok voltak benne, valamint korona és pár vicc. Az este végére nyilván mindenki koronát viselt. Van még egy aranyos hagyománya a családnak, aki a tejberizsben mandulát talál az kap valami plusz ajándékot..nos szerintem nem teljesen véletlenül, de idén én kaptam egy óriás csokit pluszba :)

Karácsony napján anyuka szüleihez mentünk, aki Iránból származik, szóval egy újabb ország konyháját ismerhettem meg vagy 10 új családtaggal együtt. 

Pénteken aztán anyukával, a két gyerekkel és a nagyszülőkkel együtt feljöttünk az egy órányira lévő nyaralójukba. A hely egy híres borvidék, a Napa völgyben helyezkedik el, szóval körülöttünk mindenhol borászat van. Maga a városka nagyon aranyos, de így hosszú távon meglehetősen unalmas, főleg, hogy a ház sem a városban, hanem tényleg a semmi közepén van, de cserébe van óriási kertje, medence, moziszoba, minden ami kell..és mondanom sem kell, de ez a környék is meglehetősen jól néz ki, bár azért már várom a szombatot, hogy visszatérjünk a 'civilizációba' és kicsit másokkal is szocializálódjak.

Összességében azt kell mondjam, jól döntöttem, hogy váltottam, ennél jobb családot nem hiszem, hogy kifoghattam volna. Hétfőn kezdődnek majd a dolgos hétköznapok, nem mondom, jól fog esni egy kis nyugi és rutin így, a kiszámíthatatlan ünnepek után, de legalább megismertem a családot és tudtam minőségi időt is eltölteni velük.

Mivel ilyen sokat kellett várni erre a bejegyzésre, cserébe jó pár képet beszúrok, random módon az eddigi kaliforniai 'pályafutásomról'.

Ez még nem is számít igazán meredeknek

Cable Car karácsonyi dÍszben

SF és az Oakland Bay híd a nappaliból

A híres Lombard Street

Kicsi kocsim

Healdsburg, a nyaraló

Egy lightos karácsonyi díszítés

Kilátás a nagyszülők házából

A(z egyik) teraszunk

Moziterem

Utolsó napok DC-ben

A Virginiában töltött utolsó heteim így utólag nagyon gyorsan elrepültek, mikor dolgoznom kellett akkor nyilván ez nem így volt, de túléltem azt is. 

A múlt szombat délután átmentem egy barátnőmhöz és vele/velük töltöttem az egész hétvégét, igazából semmi különöset nem csináltunk, csak beszélgettünk, főzőcskéztünk, filmet néztünk, szóval lazulós napok voltak. Vasárnap este még bementem DC-be, találkozni pár barátnőmmel, akik közül egy-kettőt akkor láttam utoljára, szóval semmiképp nem akartam kihagyni. Mint így utólag rájöttem, DC-ben is az volt az utolsó látogatásom, de annyira nem bánom, mert hogy őszinte legyek nekem nagyon semleges az a város. Szép, tiszta de azon kívül a semmi extra kategória.

Szerda este 'könnyes búcsút" vettem a családtól és Szilvi volt olyan kedves, hogy felajánlotta, hogy nála tölthetem a hátralévő 1,5 napomat. Szóval szerda este egy másik barátnőm felvett, elmentünk egy kávézóba, tőle tényleg majdnem könnyes búcsút vettünk, de úgyis jön ő még a nyugati partra (: Ezután Szilvi is odaért, és elindultunk hozzájuk McLeanbe. Este már elég fáradtak voltunk, de azért nyilván még jó sokáig fent voltunk és szorizgattunk. Reggel 7kor indult az ő munkaideje, én fél8kor csatlakoztam hozzá és megismertem a lányokat, akikre felügyel. Reggeli után kikísértük a lányokat a buszmegállóba, ahol felvette őket az iskolabusz aztán délután fél3-ig semmi dolgunk nem volt. Leültünk, kávéztunk aztán elmentünk bevásárolni pár dolgot.

Este elmentünk a Tysonsba, egy nagy bevásárlóközpontba, hogy találkozzunk egy horvát barátnőnkkel és elköszönhessek tőle. Nem tudom mikor nevettünk annyit, de az is biztos közrejátszott, hogy elég fáradtak voltunk. Egyébként Ivana is rematchben volt, egy héttel később mint én, szóval először értem izgultunk, aztán pedig őérte, de mindkettőnk talált másik családot, ő marad Alexandriában, én pedig ugye jöttem ide SF-ba. Másnap reggel nem túl fitten keltünk és miután Szilvi kidobta a gyerekeket a buszmegállóba, indultunk is a reptérre. Simán odaértünk, van egy 2x2 sávos út ami csak és kizárólag a reptérre vezet, úgyhogy forgalom sem volt. A reptér itt úgy működik, hogy külön kapu tartozik minden egyes légitársasághoz és már az autópályán ki volt írva, hogy a United Airlines pultja az a D terminálon található, így nem volt kavarodás, hogy merre menjünk és ráadásul még fizetni sem kellett, pedig fel voltunk rá készülve. A terminál előtt elbúcsúztam Szilvitől, és bementem hogy feladjam a (túlsúlyos) bőröndöm és felszálljak a San Francisco felé tartó gépemre...

Rematch

Rematch, azaz családváltás. Ez az a szó, amivel mindenki riogat a legelső perctől fogva és nyilván mindenki szeretné elkerülni. Na, ez  nekem nem sikerült, de legalább a saját döntésem volt. És milyen jól döntöttem!

Nyilván, mielőtt belevágtam, végeztem egy kis kutatást, mert nem szerettem volna az ismeretlenbe fejest ugrani. 

Az egész Halloween utáni vasárnap kezdődött, akkor közöltem a családdal, hogy én innen köszönöm szépen, de mennék, az okok elég nyilvánvalóak voltak, de nem akarták észrevenni. Ami ezután következett az bizony nem volt egyszerű, leginkább a bizonytalanság miatt, hogy akkor most mi lesz velem, de szerencsére voltak jó páran akik támogattak. Szerintem Szilvi már konkrétan rosszul lett, ha írtam neki, mert mindig csak panaszkodtam vagy meredekebbnél meredekebb sztorikkal álltam elő :D 
A koordinátoromat hétfőn hívtam fel és ő egészen péntekig nem volt hajlandó átjönni, így egy hetet buktam miatta. A mi ügynökségünknél a hivatalos rematch előtt van 2 hét próbaidő, hátha sikerül megoldani a problémákat, így nekem ez 3 lett, hála az ő segítőkészségének. Na, már az elején tudtam, hogy csak az időnket vesztegetjük, de oké, a szabály, az szabály. Két hét után megegyeztünk, hogy ez tényleg nem mehet így tovább, úgyhogy akkor hivatalosan is rematch. Kedden kerültem be a rendszerbe, szerdán már jött is az első jelentkező, pedig biztos voltam benne, hogy a Hálaadás miatt senki nem foglalkozik most ilyenekkel. A család levelét olvasva minden mondat után egyre inkább azt éreztem, hogy nekem ők kellenek! Hát még amikor megláttam a címüket.. az a város az első azon a bizonyos listámon! A Skype beszélgetések csak még inkább megerősítettek abban, hogy mi kellünk egymásnak, szerencsére ezt ők is így gondolták (: 
Egyébként most, hogy újra családkeresésben voltam, már sokkal jobban tudtam, hogy mit kell kérdezni, mire kell figyelni egy potenciális családnál és mivel a barátaim révén több család életébe is beleláttam, határozott elképzelésem voltak arról, hogy mit akarok és persze arról még inkább, hogy mit nem. Csak annyit tennék még hozzá, hogy mikor a leendő host anyukám kérdezett a rematch okokról és egy pár sztorit elmeséltem neki, hát nem jutott szóhoz a döbbenettől és biztosított, hogy ilyenektől, de még csak hasonlóktól sem kell náluk tartanom. 
A családról röviden annyit, hogy két srácuk van, 4 és 8 évesek, mindkettő suliba/előkészítőbe jár hétfőtől péntekig. Leginkább reggel kellene besegíteni, suliba, buszmegállóba kidobni őket és utána délután fél 3-ig semmi dolgom, de van hogy később kell felvenni őket, ha épp valami suli utáni elfoglaltságuk van. Mindkét szülő dolgozik, de szerencsére egyikőjük sem otthonról, sőt anyuka gyakran repül el pár napra üzleti megbeszélésekre. Elég aktív család, szeretnek mindenféle új dolgot kipróbálni, apuka megszállott vitorlázó, hihetetlen módon különböznek a jelenlegi családtól.. Lesz saját kocsim, amit tényleg csak én használok, és majdnem az álomautóm, konkrétan az alatta lévő modell, de a márka legalább stimmel :) Mondjuk autó nélkül biztosan nemet mondtam volna nekik, mert gyönyörű helyen laknak, szimpatikusak is, de kocsi nélkül azon a környéken lehetetlen boldogulni, ezt ők is mondták. 
Nagyon hihetetlen, hogy egy ilyen jó családot sikerült kifognom a -számomra- lehető legjobb helyen. Nyilván, nincs olyan, hogy tökéletes, de nagyon nem mindegy, hogy miket kell elviselni és kikkel kell együtt élni még legalább 9 hónapig.
Jelentkezett még két másik család is, de rájuk amolyan vésztartalékként gondoltam, szerencsére nem "kellettek".
A családnak én leszek az első au-pairje, ez egy kicsit több papírmunkával jár, plusz anyuka egy hétig üzleti úton lesz, így valószínűleg 1,5-2 hét múlva már náluk lehetek, de a karácsonyt biztos, hogy velük fogom tölteni :)

Hálaadás

Mivel az itteni barátaim nagy része valahol az ország másik részében tölti a hálaadást vagy csak simán nyaral, esetleg dolgozik ezért most van időm egy újabb bejegyzést írni :)

Az amerikaiak szerintem legnagyobb ünnepe a hálaadás. Gondolom mindenki hallott már róla, ez az a nap ami az evés-ivásról szól és még a karácsonynál is nagyobb a felhajtás körülötte. Ez a nap mindig november negyedik csütörtökére esik, de nagyon sok iskolában/munkahelyen a szerda már szünet, ugyanis aznap a legforgalmasabbak az utak, mindenki utazik valamerre. Na az én hostcsaládom nem akarta bevállalni a 8 órás utat, így hozzánk jöttek a környéken élő rokonok. A tradicionális menüben mindenképp van pulyka, krumplipüré, valami amiben édesburgonya van és pite, lehetőleg tökös pite. Nyilván kiegészítik ezt még ezer más étellel, de ezek nélkül nem igazi. Nos, nekem ezek alapján nem igazi hálaadásban volt részem, de annál jobb volt!

Nem szerettem volna a családdal tölteni a napot-a miértre majd egy egész bejegyzést szánok a közeljövőben- úgyhogy éltem egy kedves itteni magyar barátnőm meghívásával és velük ünnepeltem.

Elég nemzetközi csapat volt, de mégis többen voltunk magyarok, ugyanis a barátnőm két tesója is itt van látogatóban. Terveztem, hogy főzök valamit, de mondták, hogy felesleges mert annyi kajánk lesz, hogy tuti kajakóma lesz a vége, így rám csak az italok beszerzése maradt. Főételnek volt rakott tészta csirkével és sajttal aztán csirke spenóttal és sajttal töltve, frissen sült zsemle-féleségek, egypár köret. Desszertként ettünk pekándiós és tökös pitét valamint nutellás tortát. A nutella itt nagy kuriózumnak számít, ugyanis az amerikaiak annyira nem szeretik- tudom, elég érdekes ízlésük van kaja terén- mindenhol a mogyoróvaj van helyette. Szóval volt bőven választék. Jót ettünk és beszélgettünk aztán leültünk a nagyon kényelmes kanapéra és senki sem tudott megmozdulni :) 

Azonban minket nem olyan fából faragtak, eldöntöttük, hogy megnézzük a Black Fridaynak nevezett őrületet még csütörtök este. A BF a hálaadás utáni péntek és híres a nagy leárazásokról, ez a karácsonyi időszak hivatalos kezdete. Úgyhogy 8 óra körül kocsiba pattantunk -már csak hárman- és elnéztünk a közeli outletbe. Nagy meglepetésünkre nem volt annyira vészes a tömeg, én sokkal rosszabbra számítottam és egyébként nagyobb leárazásokra is. Pl a legtöbb ruhaboltban 30-40% kedvezmény volt de 1-2 helyen azért ki lehetett fogni jó dolgokat csak miután megláttuk a sort a kasszához rájöttünk, hogy nekünk inkább nem is kell az a nadrág/póló/akármi. Kijelenthetem, hogy büszke vagyok magamra, mert csak egy pólót vettem, ugyanis mindig az lebegett a szemem előtt, hogy nem fogok beférni a bőröndömbe. Éjjel 1-ig bírtuk, de hihetetlen tömeg volt már akkor és ami a legdurvább, nagyon sokan a páréves kisgyereket is vitték magukkal, sőt volt, hogy a babakocsi tele volt csomagokkal a gyereket meg vonszolták maguk után. Néha nagyon nem értem az embereket..

Tegnap, azaz szombaton ellátogattam a híres arlingtoni temetőbe, igaz nem saját akaratomból :) A középiskolai töritanárom megkérte a húgomat -aki ugyanabba a gimibe jár ahova én is anno- hogy ha belefér az időmbe menjek el és keressek meg egy sírt, fényképezzem le neki, mert ő könyvet ír az illetőről. Mivel szép idő volt és csak pár metrómegállóra van tőlem így elmentem. Ha az mondom, hogy óriási hely akkor nem túlzok. Buszok viszik körbe az embereket, több ezer sír/emlékmű van ott és ami számomra a legmorbidabb, a temetőnek van telefonos applikációja... A sírt végül ennek segítségével sikerült is megtalálnom, de akkor szembesültem vele, hogy bizony fűre lépni tilos, és mivel jó pár fegyveres katona járkált fel-alá inkább nem kockáztattam. Nyilván a sír kb. középen helyezkedett el, és még a legnagyobb zoommal sem kivehető, de legalább valamiért fekete volt és kitűnt a sok fehér közül. Szóval én megtettem a magamét, és remélem ezért legalább kap egy töri ötöst a tesóm:D

Ezután, ha már a környéken voltunk, benéztünk a közeli plázába, de tartottunk tőle, hogy a pénteki vásárlási őrület még folytatódni fog. Kellemesen csalódtunk, csak annyira volt tömeg ami egy átlagos szombat délután várható. A leárazások nagy része még érvényes volt, így egy pulcsival megajándékoztam magam. Épp egy üzletben voltunk, mikor hallottuk, hogy egy tömeg kántál valamit folyamatosan. Kinéztünk, és akkor vettük észre, hogy jön fel a metrómegállóból pár száz fekete ember transzparensekkel és minden egyébbel felszerelve, tüntettek az egyenjogúságért. Végigvonultak a pláza egész területén, aztán megjelentek a rendőrök és feloszlatták a tömeget.

A látszat most ellenem szól, de egyébként utálok vásárolni, most egy darabig nem is szeretnék bevásárlóközpont közelébe menni :)

November

A veterán napi koncertről még nem írtam, úgyhogy így két hét elteltével ideje pótolni a lemaradást.

Szóval, egy óriási, ingyenes koncertet rendeztek a veteránok illetve a még mindig szolgálatot teljesítő katonák tiszteletére a Lincoln emlékmű és a Kapitóleum között- röpke 2-3 km-es táv- szóval rengeteg emberre terveztek és szerencsére az időjárás is kedvező volt. Hihetetlen biztonsági ellenőrzések, kordonok voltak mindenhol és óriáskivetítők úgy 100 m-ként. Egész jó helyet sikerült befoglalni, de aztán gondoltunk egyet, menjünk előre hátha sikerül a színpad közelébe jutnunk, de útközben észrevettük, hogy az első 150 m le van zárva a katonák és díszvendégek részére, így megpróbáltunk visszamenni az eredeti helyünkre ami nagyjából sikerült is, bár az tuti, hogy tőlem a 'nem látok a fejétől semmit' mondat hangzott el a legtöbbször, valamint a 'te is érzed ezt a fűszagot? Washington DC-ben ugyanis legalizálták a füvet, a körülöttünk lévők nagy örömére.

A legjobban egyébként Eminem és Rihanna közös minikoncertje tetszett, hihetetlen hangulatot csináltak.

Múlt hévégén volt a novemberi találkozó, elő-hálaadást tartottunk. Mindenkinek vinni kellett valami kaját, ami az országára jellemző. Én az egyik kedvencemet, rakott krumplit csináltam. Mindenkinek ízlett, és ezt nem csak udvariasságból mondták, hanem egyedül tőlem kérték el a receptet is és az fogyott el leghamarabb. Hát igen, néha hiányzik a magyar konyha..

A hétvégén úgy döntöttünk, kipróbáljuk a koripályát. A karácsonyi díszkivilágítást nagyon sok helyen felrakták már, így sokkal hangulatosabb volt az egész. A Washington Harbourba mentünk, ez a folyóparton van és pont rálátni a reptérre is. Sötétben nagyon jól nézett ki! Korizni mondjuk annyira nem volt élvezetes, mert rajtam kívül senki lábán nem volt még korcsolya, szóval olyan sok időt nem is töltöttünk ott, de mindenesetre jó volt legalább egy kicsit úgy csinálni mintha koriztunk volna :)

Halloween, kémmúzeum és Trabantok

Azt hiszem, a halloween előtti hét volt az utolsó, amiről írtam, úgyhogy most pótolom az elmaradásom. A hétköznapokról nincs mit mesélni, azok mindig ugyanolyanok, ellenben a hétvégék, na azok már sokkal jobbak.

Halloweenre az volt a terv, hogy bemegyünk először DC Georgetown negyedébe, az elég híres a halloween-i őrületéről, de ez meghiúsult. Nem akartam metrózni vagy taxizni, mert van egy olcsóbb és egyszerűbb alternatíva, az Uber. Ez egy telefonos alkalmazás, amivel kocsit tudsz rendelni, folyamatosan látod hogy merre van az autó ami jön érted, ki a sofőr, milyen autója van és milyen véleményt írtak róla az eddigi utasai. Szóval elég jó dolog, főleg úgy, hogy az első út ingyenes. 8-kor elindultam, 20 perc múlva már a belvárosban voltam és vártam...vártam és vártam Szilvire aki kb. fél 10 magasságában ért be, neki nem volt ilyen szerencséje az Uberrel. De nem baj, szinte végig telefonáltam amíg vártam rá és végülis gyorsan eltelt az idő. Ezután úgy döntöttünk Georgetown kimarad, helyette bementünk a clubba amit már előre kinéztünk. Egész jó kis buli volt, jobbnál jobb jelmezekkel.

A mostani hétvégét is félig-meddig DC-ben töltöttem, a szombati program a kémmúzeum volt. Nekem nagyon tetszett, nem semmi munka lehetett ezt így összehozni és elég érdekes dolgok voltak, plusz ami szerintem nagyon jó, hogy interaktív volt. A múzeum előtt trabant kiállítás volt, nagyon vicces volt látni, hogy itt mekkora csodaszámba mennek az otthon még simán előforduló járgányok.

Szombaton moziba mentünk, megnéztük a Big Hero 6-t, annak ellenére, hogy animációs film baromi jól sikerült és vicces is volt, Lehet, hogy sokat dobott a film értékén a mozi, ugyanis óriási állítható bőrfotelek voltak, konkrétan fekve néztem végig a filmet :)

Ma veteránok napja van = munkaszüneti nap a kormánynak dolgozók számára. A háborús hősök tiszteletére óriási ingyenes koncert lesz DC-ben este 7-től olyan nevekkel mint

pl. Rihanna, Eminem, Bruce Springsteen, Metallica és még jópár híres színész is tiszteletét teszi akik közül most csak Meryl Streep, Steven Spielberg és Tom Hanks neve ugrik be. Szóval biztos nagyon jó lesz, óriási tömeggel és hideggel, de mi ott leszünk!

Great Falls, tornádó és gyönyörű őszi idő

Rá kell vennem magam arra, hogy gyakrabban írjak, mert nem is olyan egyszerű felidézni, hogy mik történtek az elmúlt hetekben, bár annyira azért nem pörögnek az események és olyan öreg sem vagyok hogy ne menne, de azért nem olyan egyszerű ez (:

Szóval, azt hiszem utoljára az első buliélményemről írtam, nos azóta lett újabb is, de erről majd később.

Egyik nap egyedül elmentem beszerezni néhány szükséges dolgot egy viszonylag közeli bevásárlóközpontba, és mikor indultam volna haza, nem indult a kocsi..Na mondom most mi legyen, hívtam host szülőket hogy mi a helyzet, pont nem voltak elérhetőek, de szerencsére az egyik ismerősöm jött egy bikakábellel és nagy nehezen beindult az autó is. Ezután ezt még eljátszotta 2 nap múlva az egyik este is mikor mondtam, hogy tuti akksi csere lesz, de hostapu rá akart nézni reggel amikor csodák csodájára elindult az autó. Akkor utoljára, mert fél nap múlva már senki sem tudta elindítani, így már hitt nekem, hogy tényleg akksi cserére szorul az autó. Gyorsan el is vitte szervízbe, mert másnap reggel ők mentek New Yorkba nekem meg mindenképp kellett egy autó a jogsihoz. Vagyis csak kellett volna..

Spongyabob is milliószor bukott a jogsin, nekünk is menni fog :D

Szilvivel megbeszéltük, hogy a hozzá közeli helyre megyünk el letenni a vizsgát, de a rendszer nem működött. Oké, visszajöttünk a hozzám közeli pontra- ez eddig összesen kb. 50 percnyi felesleges autókázás- ahol az ügyintéző közölte, hogy sehol sem működik a rendszer, próbáljuk másnap. Visszamentem szombaton, a rendszer még mindig halott volt, írtam gyorsan Szilvinek, hogy ő se próbálkozzon, de már ő is odament potyára.

Mivel aznap nagyon szép idő volt, bűn lett volna nem a szabadban tölteni, elmentünk piknikezni a közeli Great Falls nemzeti parkba, ahol egy kisebb vízesés is található. 

Julival (azóta már elhagytam a napszemcsim:( 

Én sofőr voltam, Julival az argentin lánnyal mentünk ketten a többiek később csatlakoztak. Nagyon szép napsütéses idő volt, de azért a szél is fújt, még szerencse, hogy hosszú ujjú felsőt vettem fel. Mi értünk oda elsőnek, a többiekre úgy 30 percet vártunk míg végül Szilviék futottak be utoljára. Mentségükre legyen mondva, hogy aznap mindenki a Great Fallshoz akart menni, nekünk is 25 percig tartott míg a pár km-es bekötőúton eljutottunk a parkolóig. Maga a park szép volt, de nem igazán jártuk körbe, mert addigra már hideg lett, majd jobb időben visszanézünk még. 

                               

Aznap estére hivatalos voltam egy amerikában született magyar srác szülinapjára. Mivel aki engem meghívott lebetegedett, elhívtam Szilvit, ő se ismer senkit én sem, biztos jó lesz ez alapon. Minden szépen és jól indult azonban a megadott címen egy uszodát találtunk. Na mondom itt valami nagyon nem stimmel, tuti eltévedtünk. Felhívtam a srácot, hogy mi is a pontos cím, mire mondta, hogy a címet csak hasraütésre adta meg, mert egy haverja házában tartja a bulit. Végre megkaptuk a helyes címet és azt már könnyen megtaláltuk. Igazából nem volt nagy szám a buli, az odaúton jobb volt a hangulat, főleg mikor kerestük a rossz címet és már vagy 10 perce köröztük. Meg is állapítottuk, hogy nekünk együtt valahogy nem jönnek össze a dolgaink, de azóta ezt szerencsére megcáfoltuk.

A hétköznapok ugyanúgy telnek, semmi extra nem történik, kedden próbálkozom újra a jogsival, mert biztos forrásból tudom, hogy már működik a rendszerük, aztán remélem letudhatok végre minden hivatalos dolgot.

Illetve egy kis extra mégis történt a héten, egyszercsak besötétült az ég és nekiállt szakadni az eső szinte a semmiből. Pár perc múlva kapok egy sms-t a telefonomra, hogy tornádó riasztás van, azonnal vonuljunk fedezékbe. Fogtam is a kissrácot és a kutyát- mindketten eléggé féltek a dörgésektől- és lementünk az alagsorba ott vártuk a vihar végét, de tényleg elég durva volt, szerencsére 20 perc múlva visszavonták a riasztást és már csak szimpla eső volt.

A napsütéses szombati napon úgy döntöttünk Julival, hogy bemegyünk DC-be ebédelni, Útközben eldöntöttük, hogy nekünk steak kell, úgyhogy ki is néztünk egy jó kis helyet, amit sajnos felújítás miatt bezártak..elég nagy csalódás volt, de végül találtunk másikat ahol ugyan steak nem, de hamburgerek voltak.

Ezután Szilvivel volt randevúnk a Tysons Corner nevű óriás bevásárlóközpontban. Kicsit körbenéztünk, kibeszéltünk mindent és mindenkit és megnéztük az új Brad Pitt filmet, a Fury-t. Nekem tetszett, Szilvinek annyira nem, dehát én már nem akadok fenn olyanokon, hogy az amerikaiak szerint Amerika a világ közepe és ezt nem szégyellik a filmekben sem hangsúlyozni :D

Supergirl& Batgirl

A vasárnap szintén Szilvivel telt, ez ilyen magyaros hétvége volt, elmentünk jelmezt nézni Halloweenra. Ő talált is magának, én még gondolkodom, de mindenesetre jól mutatnánk SuperGirl és Batmanként. Ezután kipróbáltam végre a FroYo-t ami egy önkiszolgáló jégkrémbolt, veszel egy kis tálat, olyan jégkrémet raksz bele amit és amennyit akarsz és utána mindenféle gyümölcsöt, öntetet édességet lehet a tetejére rakni, a végén lemérik és fizetsz. Nagyon sokat hallottam már róla és nem kellett csalódni, tényleg finom volt!

Lassan beindul minden

Elég rég nem írtam, és kaptam is az ívet emiatt pár embertől, úgyhogy tessék, itt az újabb bejegyzés. 

Már nem is tudom miről írtam utoljára, de a hétköznapok nagyjából ugyanolyanok, összeszoktunk a kölykökkel, nagyon aranyosak, a kicsi mindig a nagy meg úgy az esetek 60%-ban, szóval a kezdeti súrlódások megoldódtak, már csak a szokásos 3,5 évesekre jellemző hiszti fordul elő, de azok nem nekem szólnak hanem aki épp ott van így annyira nem is hat meg a dolog.

Valamelyik héten írt az egyik spanyolul beszélő lány, már nem tudom pontosan honnan származik, de nem spanyol, az tuti. Szóval Juli írt egy szerdai napon, hogy kapott két jegyet aznapra a Kennedy Centerbe egy koncertre és ha van kedvem menjek vele. Persze mentem is, és nagyon jó volt. A Kennedy Centrerről azt érdemes tudni, hogy a folyóparton helyezkedik el, szép környezetben, egy óriási, több színház illetve előadóteremmel rendelkező művészeti központ és elég neves művészek lépnek fel, szóval nem egyszerű jegyet szerezni. 

Péntek reggel megint írt Juli, hogy van aznapra is két jegye, most másik helyre, a George Washington egyetem színháztermébe egy mindenféle zenét játszó zenekar koncertjére. Nagyon jó volt ez is! A közönség a második számtól kezdve kivonult oldalra és ott táncolt, aztán végül már mindenki felállt és ott táncolt ahol épp helyet talált, volt egy hangulata! Ezután elmentünk és ettünk egy jó kis amerikai hamburgert, mert addig még nem volt alkalmam kipróbálni, de nem kellett csalódnom, nagyon finom és óriási volt :)

Múlt vasárnap a családdal ellátogatunk egy farmra, ahol tököket is lehetett szedni. Nagyon jól megcsinált kis helyről van szó, állatsimogatóval, kézműves vásárral és persze rengeteg tökkel. Mi vettünk jegyet a traktor pótkocsijára és azzal mentünk ki a messzebbi részre, ahol megpróbáltuk az apukával a lehető legnagyobb és leggömbölyűbb tököt megtalálni, jelentem ez nekem sikerült :) Persze a gyerekek is szedtek maguknak egyet-egyet úgyhogy azt hiszem összesen 5 vagy 6 tököt hoztunk haza. Tök jó volt!(csak hogy ezt a gyenge de 'magaslabda' poént se hagyjam ki)

A farm után egyenesen mentünk hostapám főnökének a házába, ugyanis nekik egy magyar bébiszitterük van, már 3 éve, és gondolták összehoznak minket. Nagyon jó ötletnek bizonyult (: Mint utólag kiderült Alexandra már mióta megérkeztem könyörgött a főnökének, hogy legalább a számomat kérje el, de ami késik nem múlik, és végül csak sikerült találkoznunk. 

Neki már van itt kialakult élete, amerikai állampolgár is, mert az anyukája itt született, szóval nagyon rendes, tegnap is voltam velük egy házavató buliban és kicsit megismerhetem a barátait. A házavató 3 srác lakásában volt, bár a három közül ők is csak egyet ismertek, de nem volt nehéz beszélgetni a többiekkel sem, mindenki közvetlen és kedves volt. A filmekből ismert tipikus kék és piros műanyagpoharak előkerültek és voltak ivós játékok is, de mi csak egy órát maradtunk, mert mentünk át egy klubba ahol az egyik jó barátjuk szülinapját ünnepeltük. A hely nagyon jó volt, főleg, hogy mikor beléptem megszólalt a régi kedvenc dalom, és amúgy is jó zene volt végig. Inni az egész este alatt egy whiskey-kólát ittam, de nem is akartam többet, az árak egyébként hasonlóak mint otthon egy jobb helyen, én drágábbra számítottam de kellemes csalódás volt. A helyek, úgyanúgy mint Angliában éjjel 2 körül zárnak, szóval sokáig nem maradtunk és fél 3 körül haza is értem.


A zenével kapcsolatban jutott még eszembe, hogy mutattak egy nagyon jó kis appot a telefonra, de akár online, gépről is megy, szóval ez a Pandora nevű zenelejátszó. Kreálhatsz magadnak egy rádióállmás féleséget, beállíthatod milyen zenét szeretsz és csak olyat fog játszani, minden számnál eldöntheted, hogy tetszik-e vagy nem. Kiírja az előadót a számcímmel és a dalszöveggel együtt. Ez a része csak nekem fontos, mert szinte hihetetlen módon rossz a zenei memóriám- van egy zenefelismerős app is, a Shazam, na engem anti-shazamnak hívtak-, általában a számok közepén jövök rá, hogy jéé, ezt ismerem, de a címéét és az előadóját semmiképp sem tudom megmondani. Úgyhogy már haladok, ha kocsiban ülök és szól a rádióban egy ismerős dal akkor általában már hamar felismerem és néha még a címe vagy az előadó is eszembe jut :D

Végre az online bankomat is sikerült beállítani, de ehhez csupán két hétre és három banki alkalmazott segítségére volt szükségem, mert valami olyan hibát generált a rendszer amilyennel még nem találkoztak, de most legalább működik. Ennél a banknál ingyenes minden kártyahasználat, ami nem mellékes mert itt tényleg nem használnak kp-t, mindenhol mindenkinél kártya van, még a legkisebb bódékban is. Nekem is úgy utalják a fizumat, szóval egyszerűbb kártyát használni, legalább jobban számon tudom tartani mennyit és mire költöttem, és amúgy sem tudtam rendesen kiigazodni az aprópénzeken :D

Már csak a virginiai jogsim hiányzik és akkor mindenem rendben lesz. Pénteken délelőtt lelép a család, úgyhogy aznap terveztem elmenni és letenni a vizsgát, ami egy elméleti és egy gyakorlati részből áll, nem nehéz egyáltalán, de azért szurkoljatok ((:

És a végére egy kép magamról is, stílusosan fürdőszobatükörből fotózva, ezzel választ is adok a milyen telefont vettél kérdésre. A képet egyébként tegnap este készítettem a buli előtt, mert szerencsére túlzottan kiöltözni sem kellett, úgyhogy még egy pluszpont a helynek (:

New York

A hétvégét New Yorkban töltöttem két spanyol lány társaságában. Péntek este a 8 órai buszra volt jegyünk, én fél 6-ig dolgoztam, úgyhogy pont volt időm elkészülni és odaérni időben. Megnéztem melyik megállónál kell leszállnom a metróról, hol van a találkozó, szóval felkészültem. Persze nem találtam meg a helyet, mert én egy buszmegállót kerestem, de mint utólag kiderült nincs ott buszmegálló, csak a busztársaság irodája. Közben szinte végig telefonáltam Stephanieval, a spanyol lánnyal, de neki meg elég gyenge az angolja, szóval nem nagyon tudott útba igazítani, végül egy taxis mutatta meg merre is van az a cím és úgy

2 perccel 8 előtt sikerült is odaérnem. A busz viszont késésben volt, azt hiszem 3/4 9 körül ért oda, de az úton behozta a lemaradást bőven, száguldott az autópályán és az eredetileg éjjel 1 órai érkezésből fél 1 lett. 

Az első, amit megláttunk az a kivilágított Szab

adság-szobor volt és meggyőződtünk róla, hogy bizony tényleg nem túl nagy. Aztán persze jöttek a felhőkarcolók is. Megmondom őszintén, én nagyobbra számítottam, de szerintem csak azért, mert annyi helyen voltam már a világban és sok mindent láttam is szerencsére. A legnagyobb épület a ledőlt ikertornyok helyén álló Freedom Tower, na én azt gondoltam akkora az átlagmagasság NY-ban, mert az tényleg óriási, de a többi épület -pár kivétellel- egyáltalán nem számít magasnak -legalábbis nekem, mert a spanyol lányok el voltak ájulva mekkora épületek vannak-, szóval ez is csak nézőpont kérdése.

A szállásunk jó helyen volt, a Central Park mellett, a Colombus Circletől 3 percre. A Colombus Cirle, az egy körforgalom, innen számolják az utcákat és a távolságokat NY-ban, szóval mondhatni a központ. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy mikor éjjel sétáltunk a hostelhez láttuk a Times Square fényeit 3 utcányira tőlünk és a Rockefeller Centrer is útba esett.

Éjjel fél 2 körül értünk a szállásra, lepakoltunk és sétáltunk kicsit mert még nem voltunk fáradtak. 

Másnap reggel 8kor keltünk, nem voltunk túl fittek 4 óra alvás után, de a minden sarkon megtalálható Starbucks kávéja sokat segített. Nekem első utam az Apple boltba vezetett, vettem egy töltőkábelt a telefonomhoz, mert úgy másfél hete elszakítottam a régit és azóta nem tudtam használni a magyar telefonom. Miután beszereztem a kábelt beültünk egy Starbucksba és amíg ott feltöltöttem a telefonom, addig elterveztük a napunkat. Közben Laura, a másik spanyol lány írt, hogy lekéste a vonatát, így egy órával később fut be. Nembaj addigis többet töltött a telefonom :D

Times Square

Elnéztünk a Times Square-re, benéztünk a híres M&M's boltba is, tényleg nagyon jópofa dolgok voltak ott. Elsétáltunk az Empire State Bulidinghez, de a tetejére csak este akartunk felmenni, hogy lássuk esti fényben felülről a várost, így lemetróztunk a kikötőig ahol felültünk az ingyenes hajóra ami Staten Islandre közlekedik minden fél órában.

A hajóról lehet látni egész Manhattant a felhőkarcolóival és megkerüli a Szabadság-szobrot is. Gyönyörű időnk volt egész hétvégén, így a kilátás is tökéletes volt. Ezután úgy döntöttünk, átsétálunk a Brooklyn hídon, és megkeressük a Gossip Girl sorozatból ismert Humphrey-házat -Stephanie megszállottja ennek a sorozatnak, úgyhogy ezt nem lehetett kihagyni-.

Ekkor már nagyon éhesek és fáradtak is voltunk, úgyhogy visszametróztunk a szállásig, gyors zuhany és már készen is álltunk az éjszakára. Találtunk egy jó kis helyet, az Empire Hotel mellett-szintén Gossip Girl helyszín- így muszáj volt ott ennünk. Szeptember végén, este 10kor ujjatlan felsőben a teraszon vacsorázni és közben NY fényeit nézni nem volt rossz, azt kell hogy mondjam (:

Ezután megkerestük a klubot, aminek a listáján fent voltunk így ingyen mehettünk be és az italok is ingyen voltak. Azonban jó szokásunkhoz híven nem találtuk meg elsőre a helyet, így negyed 1 körül értünk oda amikor már nem lett volna érvényes az ingyenes belépés de minket azért még beengedtek.Nem maradtunk sokáig, nagyon fáradtak voltunk úgyhogy éjjel 3kor már aludtunk.

Másnap nem keltünk túl korán, de annyi minden nem is volt a listánkon. Sétáltunk a Central Parkban, az Upper East Sideon és elmentünk a Metropolitan Museum of Artshoz, de csak azért mert a Gossip Girlben mindig a MET lépcsőjén ültek, úgyhogy nyilván nekünk is oda kellett ülni. Igazából nem volt nagy kitérő, szóval az időnkben belefért.

WTC emlékmű

Ezután metróval a World Trade Center emlékműhöz mentünk majd a Wall Streetre, ami konkrétan 3 percre van egymástól. 

Jelenleg a világ 4. legmagasabb épülete

A ledőlt WTC tornyok tényleg óriásiak lehettek, elég nagy űr maradt utánuk.

Ezután Laurától elbúcsúztunk, ő ment vissza az itteni családjához mi pedig felmentünk az Empire State Building 86. emeletére. A kilátás itt is gyönyörű volt, de ez a képeken is elég jól látszik.

 A buszunk 6kor indult vissza, így 4kor indultunk a hostelhez vissza a táskánkért. Azonban egy nagyon fontos dologról nem tudtunk, konkrétan arról, hogy az a metróvonal ami nekünk jó lenne, csak félig közlekedik felújítás miatt és arra pont nem megy amerre nekünk kéne. Mire sikerült az átszállásokkal odaérni az indulási helyre, a busz már elment. Mikor tudtuk, hogy nem érünk oda 6-ra hívtuk a jegyen megadott számot, semmi válasz, egyedül abban bíztunk, hogy megint késve indul a busz. Nem volt szerencsénk és aznap már nem is ment annak a társaságnak busza DC-be. Gyors wi-fi keresés, és néztük az összes társaság weboldalát, hátha valahogy hazajuthatunk. 

Szerencsénk volt, a két utcával arrébb lévő helyről este 8kor indult egy busz, gyorsan vettük is rá jegyet, csak 20 dollár volt, pedig mi sokkal drágábbra készültünk. Ilyen kényelmes buszon én még életemben nem ültem. Nagy bőrülések voltak, wi-fi és mindegyik üléshez tartozott saját konnektor is.

Az egyetlen bökkenő az volt, hogy ez a busz éjjel fél 1-re ér DC-be, viszont vasárnap éjfélig van csak tömegközlekedés. Nem volt más választás, taxizni kellett, szerencsére egy fiatal pár épp arra ment mint én, így tudtunk osztozni a fuvardíjon.

Végül nagyon fáradtan éjjel fél2-re sikerül hazaérnem és reggel fél8kor már dolgoztam is egészen este fél6ig. 

Hosszú hétvége volt, rengeteg gyaloglással, annál kevesebb alvással de sok új élménnyel. Nekem tetszik New York, pedig csak egy kis szeletét láttam, úgyhogy a közeljövőben még biztos kirándulunk arrafelé, hogy minél jobban megismerhessem.