Amerikába mentem: Hello, San Francisco!

Előre is elnézést kérek, ha nagyon összevissza bejegyzés lesz, de kb. 1,5 hétig tartott mire megírtam, mert akárhányszor leültem, hogy most befejezem, mindig közbejött valami és félbehagytam.

Szóval, ott fejeztem be az előző posztom, hogy felszálltam a San Francisco felé tartó járatra. Az út 6 óra volt, csak viszonyításképp, hogy mekkora is ez az ország, mikor Bécsből DC-be repültem az összesen 9 óra volt..

Host apuka várt a reptéren és mivel mi a város másik oldalán lakunk így egy kis városnézést is tartottunk a hazafelé vezető úton. Az egész környék gyönyörű. A házunk Golden Gate híd másik oldalán található, szóval napi feladatom lesz átvezetni azon a gyönyörű hídon..Tudom, nagyon rossz nekem.

A kilátással egyelőre nem tudok betelni, mivel az egész környék dombos (ez enyhe kifejezés) és mi egy dombtetőn lakunk, így tökéletes a kilátás SF-ra és a Bay Hídra, ami Oaklandet és SF-t köti össze.

Péntek délután miután megérkeztünk a házba és már mentünk is a Yacht Klubba vacsorázni, Vagyis csak mentünk volna, mert telt ház volt, de hostapuka legalább megmutatta a vitorlását. Végül egy olasz étteremben találkoztam a két gyerekkel, anyukával és az apai nagymamával. Másnap bementünk SF-ba, kicsit körbenéztünk, elmagyarázták mi merre van, hova érdemes menni, nyilván 'szembejött' pár híres látványosság is, a Cable Car (lényegében villamos) szó szerint is :)

Vasárnap volt a szokásos, havi meeting, szóval az időzítés tökéletes volt. Egy karácsonyi koncertre mentünk, rajtam kívül még egy német és egy svéd lány volt, illetve egy spanyol de ő januárban megy haza mert lejárt az éve.

Hétfőn már vezetnem is kellett, ami nekem nem nagy dolog, csak tudjam hogy hova és mikor kell mennem. Nem mondom, tényleg örültem, hogy automata kocsit vezetek, mert azok a dombok elképesztőek..de tényleg, tehát az otthoni városom is lényegében egy domb, de semmi ehhez képest. Konkrétan megálltam egy stop táblánál és nem láttam, hogy jön-e valaki vagy nem, mert olyan meredek volt az egész. Próbáltam képet is csinálni, de nem adja úgy vissza sajnos.

Az időjárásról is muszáj pár szót ejtenem, SF nem az a forró, egész évben strandolós része Kalifoniának. A tél itt esős (bár az utóbbi években szárazság volt) kb novembertől áprilisig, 15 fokos átlaggal és a nyár sem vészes, 25-28 fok körül alakul. Nos pont ezt beszéltük a családdal, hogy nekem egy hét alatt sikerült látnom SF elég sok arcát. Mikor megérkeztem esett az eső és szürkés volt minden. Másnap szikrázó napsütés, 20 fok. Azután volt a híres köd, ami reggel leszáll de pár óra múlva már újra tiszta minden. Városon belül is lehet nagyon eltérő időjárás szóval nem szabad napszemüveg és egy kabát/esernyő nélkül elindulni.

A karácsony lényegében 3 nap evésről szólt, de legalább az egész nagy családot megismertem, 23-án az apai nagymamánál voltunk, ő Dániából származik úgyhogy annak megfelelően dán ételeket ettünk, 24-én jött hozzán a nagymama és anyuka szülei, ekkor volt az ajándékbontás is, hát nem sok hely volt a fa alatt az is biztos :)Itt az a hagyomány, hogy 24-én az egymástól kapott ajándékokat kibontják és 25-én reggelre a Mikulás hoz valamit a kandallóra akasztott zokniba. Nagy meglepetésemre nekem is volt személyre szóló kis zokni tele ajándékokkal.Ami nekem újdonság volt, és nagyon tetszett, hogy az asztal televolt óriás szaloncukor méretű díszekkel, amikről egészen a vacsora végééig azt hittem hogy tényleg csak asztaldíszek, Kiderült, hogy apró ajándékok vannak elrejtve benne (nagy divat itt kint, azóta már sok boltban láttam), két emberes játék, meg kell fogni a két végét és húzni amíg el nem 'durran' és akinél a nagyobb darab marad, övé a benne lévő ajándék. Tollak, kulcstartó, hasonló apróságok voltak benne, valamint korona és pár vicc. Az este végére nyilván mindenki koronát viselt. Van még egy aranyos hagyománya a családnak, aki a tejberizsben mandulát talál az kap valami plusz ajándékot..nos szerintem nem teljesen véletlenül, de idén én kaptam egy óriás csokit pluszba :)

Karácsony napján anyuka szüleihez mentünk, aki Iránból származik, szóval egy újabb ország konyháját ismerhettem meg vagy 10 új családtaggal együtt.

Pénteken aztán anyukával, a két gyerekkel és a nagyszülőkkel együtt feljöttünk az egy órányira lévő nyaralójukba. A hely egy híres borvidék, a Napa völgyben helyezkedik el, szóval körülöttünk mindenhol borászat van. Maga a városka nagyon aranyos, de így hosszú távon meglehetősen unalmas, főleg, hogy a ház sem a városban, hanem tényleg a semmi közepén van, de cserébe van óriási kertje, medence, moziszoba, minden ami kell..és mondanom sem kell, de ez a környék is meglehetősen jól néz ki, bár azért már várom a szombatot, hogy visszatérjünk a 'civilizációba' és kicsit másokkal is szocializálódjak.

Összességében azt kell mondjam, jól döntöttem, hogy váltottam, ennél jobb családot nem hiszem, hogy kifoghattam volna. Hétfőn kezdődnek majd a dolgos hétköznapok, nem mondom, jól fog esni egy kis nyugi és rutin így, a kiszámíthatatlan ünnepek után, de legalább megismertem a családot és tudtam minőségi időt is eltölteni velük.

Mivel ilyen sokat kellett várni erre a bejegyzésre, cserébe jó pár képet beszúrok, random módon az eddigi kaliforniai 'pályafutásomról'.