New York

A hétvégét New Yorkban töltöttem két spanyol lány társaságában. Péntek este a 8 órai buszra volt jegyünk, én fél 6-ig dolgoztam, úgyhogy pont volt időm elkészülni és odaérni időben. Megnéztem melyik megállónál kell leszállnom a metróról, hol van a találkozó, szóval felkészültem. Persze nem találtam meg a helyet, mert én egy buszmegállót kerestem, de mint utólag kiderült nincs ott buszmegálló, csak a busztársaság irodája. Közben szinte végig telefonáltam Stephanieval, a spanyol lánnyal, de neki meg elég gyenge az angolja, szóval nem nagyon tudott útba igazítani, végül egy taxis mutatta meg merre is van az a cím és úgy

2 perccel 8 előtt sikerült is odaérnem. A busz viszont késésben volt, azt hiszem 3/4 9 körül ért oda, de az úton behozta a lemaradást bőven, száguldott az autópályán és az eredetileg éjjel 1 órai érkezésből fél 1 lett. 

Az első, amit megláttunk az a kivilágított Szab

adság-szobor volt és meggyőződtünk róla, hogy bizony tényleg nem túl nagy. Aztán persze jöttek a felhőkarcolók is. Megmondom őszintén, én nagyobbra számítottam, de szerintem csak azért, mert annyi helyen voltam már a világban és sok mindent láttam is szerencsére. A legnagyobb épület a ledőlt ikertornyok helyén álló Freedom Tower, na én azt gondoltam akkora az átlagmagasság NY-ban, mert az tényleg óriási, de a többi épület -pár kivétellel- egyáltalán nem számít magasnak -legalábbis nekem, mert a spanyol lányok el voltak ájulva mekkora épületek vannak-, szóval ez is csak nézőpont kérdése.

A szállásunk jó helyen volt, a Central Park mellett, a Colombus Circletől 3 percre. A Colombus Cirle, az egy körforgalom, innen számolják az utcákat és a távolságokat NY-ban, szóval mondhatni a központ. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy mikor éjjel sétáltunk a hostelhez láttuk a Times Square fényeit 3 utcányira tőlünk és a Rockefeller Centrer is útba esett.

Éjjel fél 2 körül értünk a szállásra, lepakoltunk és sétáltunk kicsit mert még nem voltunk fáradtak. 

Másnap reggel 8kor keltünk, nem voltunk túl fittek 4 óra alvás után, de a minden sarkon megtalálható Starbucks kávéja sokat segített. Nekem első utam az Apple boltba vezetett, vettem egy töltőkábelt a telefonomhoz, mert úgy másfél hete elszakítottam a régit és azóta nem tudtam használni a magyar telefonom. Miután beszereztem a kábelt beültünk egy Starbucksba és amíg ott feltöltöttem a telefonom, addig elterveztük a napunkat. Közben Laura, a másik spanyol lány írt, hogy lekéste a vonatát, így egy órával később fut be. Nembaj addigis többet töltött a telefonom :D

Times Square

Elnéztünk a Times Square-re, benéztünk a híres M&M's boltba is, tényleg nagyon jópofa dolgok voltak ott. Elsétáltunk az Empire State Bulidinghez, de a tetejére csak este akartunk felmenni, hogy lássuk esti fényben felülről a várost, így lemetróztunk a kikötőig ahol felültünk az ingyenes hajóra ami Staten Islandre közlekedik minden fél órában.

A hajóról lehet látni egész Manhattant a felhőkarcolóival és megkerüli a Szabadság-szobrot is. Gyönyörű időnk volt egész hétvégén, így a kilátás is tökéletes volt. Ezután úgy döntöttünk, átsétálunk a Brooklyn hídon, és megkeressük a Gossip Girl sorozatból ismert Humphrey-házat -Stephanie megszállottja ennek a sorozatnak, úgyhogy ezt nem lehetett kihagyni-.

Ekkor már nagyon éhesek és fáradtak is voltunk, úgyhogy visszametróztunk a szállásig, gyors zuhany és már készen is álltunk az éjszakára. Találtunk egy jó kis helyet, az Empire Hotel mellett-szintén Gossip Girl helyszín- így muszáj volt ott ennünk. Szeptember végén, este 10kor ujjatlan felsőben a teraszon vacsorázni és közben NY fényeit nézni nem volt rossz, azt kell hogy mondjam (:

Ezután megkerestük a klubot, aminek a listáján fent voltunk így ingyen mehettünk be és az italok is ingyen voltak. Azonban jó szokásunkhoz híven nem találtuk meg elsőre a helyet, így negyed 1 körül értünk oda amikor már nem lett volna érvényes az ingyenes belépés de minket azért még beengedtek.Nem maradtunk sokáig, nagyon fáradtak voltunk úgyhogy éjjel 3kor már aludtunk.

Másnap nem keltünk túl korán, de annyi minden nem is volt a listánkon. Sétáltunk a Central Parkban, az Upper East Sideon és elmentünk a Metropolitan Museum of Artshoz, de csak azért mert a Gossip Girlben mindig a MET lépcsőjén ültek, úgyhogy nyilván nekünk is oda kellett ülni. Igazából nem volt nagy kitérő, szóval az időnkben belefért.

WTC emlékmű

Ezután metróval a World Trade Center emlékműhöz mentünk majd a Wall Streetre, ami konkrétan 3 percre van egymástól. 

Jelenleg a világ 4. legmagasabb épülete

A ledőlt WTC tornyok tényleg óriásiak lehettek, elég nagy űr maradt utánuk.

Ezután Laurától elbúcsúztunk, ő ment vissza az itteni családjához mi pedig felmentünk az Empire State Building 86. emeletére. A kilátás itt is gyönyörű volt, de ez a képeken is elég jól látszik.

 A buszunk 6kor indult vissza, így 4kor indultunk a hostelhez vissza a táskánkért. Azonban egy nagyon fontos dologról nem tudtunk, konkrétan arról, hogy az a metróvonal ami nekünk jó lenne, csak félig közlekedik felújítás miatt és arra pont nem megy amerre nekünk kéne. Mire sikerült az átszállásokkal odaérni az indulási helyre, a busz már elment. Mikor tudtuk, hogy nem érünk oda 6-ra hívtuk a jegyen megadott számot, semmi válasz, egyedül abban bíztunk, hogy megint késve indul a busz. Nem volt szerencsénk és aznap már nem is ment annak a társaságnak busza DC-be. Gyors wi-fi keresés, és néztük az összes társaság weboldalát, hátha valahogy hazajuthatunk. 

Szerencsénk volt, a két utcával arrébb lévő helyről este 8kor indult egy busz, gyorsan vettük is rá jegyet, csak 20 dollár volt, pedig mi sokkal drágábbra készültünk. Ilyen kényelmes buszon én még életemben nem ültem. Nagy bőrülések voltak, wi-fi és mindegyik üléshez tartozott saját konnektor is.

Az egyetlen bökkenő az volt, hogy ez a busz éjjel fél 1-re ér DC-be, viszont vasárnap éjfélig van csak tömegközlekedés. Nem volt más választás, taxizni kellett, szerencsére egy fiatal pár épp arra ment mint én, így tudtunk osztozni a fuvardíjon.

Végül nagyon fáradtan éjjel fél2-re sikerül hazaérnem és reggel fél8kor már dolgoztam is egészen este fél6ig. 

Hosszú hétvége volt, rengeteg gyaloglással, annál kevesebb alvással de sok új élménnyel. Nekem tetszik New York, pedig csak egy kis szeletét láttam, úgyhogy a közeljövőben még biztos kirándulunk arrafelé, hogy minél jobban megismerhessem.

Hétköznapok

Elkezdődtek az 'unalmas hétköznapok' amik nagyjából tényleg unalmasak, mert napi 8-10 órát dolgozom, beosztástól függően a hétvégéim pedig általában szabadok, de havi kettő biztosan. Könnyű dolgom lenne, ha a nagyobbik gyerek nem csak heti 3, hanem minden nap iskola-előkészítőben lenne délig, mert a kicsivel könnyű és szeretek is vele lenni, de a nagy néha egészen kiborító tud lenni. Alapvetően vele sincs nagy gond, de vannak fura és ijesztő húzásai. Szerintem túlságosan burokban tartják a szülei, amit más 4 éves már rég egyedül csinál, neki ahhoz még segítség kell.

A másik fura dolog, az az evés kérdése. Nekem nagyon nem jön be az, amit ők esznek és itt a vacsora számít fő étkezésnek napközben pedig csak snacket esznek ami pl. keksz és sajt, mogyoróvajas szendvics - csomagolt kenyérből,mert itt nincs más-, vagy egy turmix. Lassan 3 hete lakom itt, de pl. húst eddig 2x ettem, de legalább valami gyümölcs mindig van itthon. Ezt még szoknom kell, és azt is, hogy minden édesebb. Eddig ha kávét ittam mindig cukrot és tejet is tettem bele, nos itt elég a tej, mert valahogy még az is édesebb.

Az utóbbi hétvégéket Alexandriában illetve DC-ben töltöttem, pár aupair társaságában. Alexandria maga szerintem semmi extra, egy 200 ezres város a folyóparton, de még nem jártam minden részében így lehet, hogy érnek még kellemes meglepetések.

DC-vel szerencsénk volt, mert szép időt fogtunk ki, nekem kicsit leégni is sikerült, úgy tűzött a nap. Elnéztünk az állatkertbe is, igazából csak a pandák miatt. Nem jártuk be teljesen, szerintem kisebb, mint a pesti és nem akkora a felhozatal sem az állatokból, de időtöltésnek jó volt. Rengeteg izgalmas múzeumot tervezek még megnézni, azokat inkább majd a rossz időre tartogatom, addig maradnak a külső látnivalók. Most vasárnap is teljesen véletlenül belefutottunk egy fesztiválba, a spanyolul beszélő országok vonultak fel, énekeltek, táncoltak, kocsikon vonultak, nekem a debreceni virágkarnevál jutott eszembe róla.

A mostani hétvégére nagyobb tervünk van, egy spanyol lánnyal megyünk New Yorkba. Péntek este indulunk és vasárnap éjjel érünk haza. Busszal 4-5 óra az út, szóval nem tervezünk mindent belesűríteni 2 napba, remélhetőleg megyünk mi még oda többször is.

Időközben valahogy elszakítottam a magyar telefonom töltőjét, így mióta az lemerült, okostelefon nélkül maradtam, ugyanis a családtól kaptam egy amerikai telót mikor megjöttem, egy ezeréves szimpla kihajthatóst ami fél nap alatt lemerül.. Az összes képem a régi telefonomon van, mert nem mentettem le őket sehova, úgyhogy kezdhetek el újakat gyártani. DC-be már a fényképezőmet vittem, így legalább nem marad kép nélkül ez a bejegyzés.

Tervbe volt véve, hogy veszek új telefont, mert az enyém is már 3 éves lesz és nem minden működik rajt tökéletesen, de eddig jól elvoltam vele. Itt kicsit olcsóbbak a készülékek, úgyhogy alapos kutatás után megtudtam melyik modell működik Európában és itt is, úgyhogy ma este megyek és beszerzem. Szerencsére a család fizet havi x összeget az előfizetésből- mivel biztosítaniuk kell, hogy elérhető legyek- így összességében kb. a negyedére jön ki az új telefon.

Voltam a környék legnagyobb bevásárló centrumában, a Tysons Cornerben. Tényleg óriási. Több épületből áll, van a luxusüzletekkel teli és a másik, úgymond átlagos boltokkal, mozival és éttermekkel. Méretre kb. akkora, mintha pest összes plázáját összeraknánk. Csak 6 emeletes parkolóházból számoltam meg ötöt és külön metró és busz megállója is van. Szóval bőven el lehet ott tölteni egy napot és persze rengeteg pénzt elszórni. Még szerencse, hogy nem nagyon szeretek vásárolni és viszonylag messze is van tőlünk :)

Megkaptam a Social Security Number-t is, ez hasonló mint otthon az adókártya, kötelező mindenkinek, aki itt dolgozik. Maga az ügyintézés fél órát vett igénybe, mindenki meglepődött milyen gyors volt, mert nekik órákat kellett várni és én is többre számítottam. Már csak a helyi jogosítványt kell megcsinálnom és akkor minden szükséges papír letudva.

Így visszaolvasva elég negatív a hangvétele az első pár bekezdésnek-és még van pár dolog, amiről nem ír(hat)ok-, de annyi embertől hallom, hogy húú de jó neked meg irigyellek, hogy muszáj ezeket is leírni - a sok jó melett- mert attól, hogy Amerikában élek, még nem lesz varázsütésre tökéletes minden, azért bizony tenni kell, és én azon vagyok.

Hello, Amerika!

Megérkeztem!

Az útvonal

Hétfőn, itteni idő szerint du fél3 körül szállt le a repülőm egy elég turbulenciamentes de hosszú út után. Az első út, a Bp-Bécs nagyon rövid volt, mindkét városban szakadt az eső, és az egész út kb. abból állt, hogy felszálltunk, kaptunk egy kávét és már meg is kezdtük a leszállást. Az amerikai út azért ennél kicsit hosszabb volt..A vámon és az interjús részen gyorsan átjutottam, szerencsére a csomagomra sem kellett pár percnél többet várni. Kellemesen csalódtam az Austrian Airlinesban, mert elég rossz véleményeket olvastam róla de nekem a kaja is tetszett és elég is volt, az egyetlen ami kifogásolható, hogy alig volt választék filmekből, zenékből a rendszerükben-legalábbis egy 10 órás úthoz semmiképp sem elég.

Kanada határai

DCnek az a része, amit eddig láttam tágas és tiszta, ami elsőre fucsa volt az az, hogy az összes metróállomás ugyanúgy néz ki, szóval nincs olyan, hogy kinézek az ablakon és megmondom melyik állomásra értünk be.

Washington Monument

Természetesen első körben a kötelező látnivalókat tudtuk le, mint a Fehér Ház, Monument, Kapitóleum, de azért még hagytam még jópárat a hátralévő időre is plusz leszakadt az ég és jól eláztunk. Az idő egyébként nagyon meleg és párás, bár szerintem a magas páratartalom csak az esőnek volt köszönhető, de nem túl kellemes. Természetesen minden zárt helyiség légkondicionált, de nagyon. Az egyik legjobb dolog itt szerintem, hogy a legtöbb dolog ingyenes a múzeumok, állatkert, kiállítások. Nagyon sok érdekes múzeum van, pl. az itteni természettudományiban játszódik az Éjszaka a múzeumban c. film de van kémmúzeum és igazából minden, amit el lehet képzelni.

A városban nincsenek felhőkarcolók, a Monumentnél nem lehet magasabb épület, persze a városhatáron kívül már azért akad pár.
A környék nagyon szép és rendezett -a barna téglás házakról nekem Anglia jutott eszembe- a házak átlagos méretűek, az autók azért már nagyobbak mint az otthon megszokottak, dehát ekkora utakon simán elveszne egy kisebb autó. Az utak nem vészesek, bár én vezettem már mindenfelé, így egyáltalán nem volt bennem félelem, bár tény, hogy a 4-5 sávos utakon jobban kell figyelni merre sorol az ember mert elég durván vezetnek és nagyon ritkán használnak indexet. 
Nemsokára elkezdem a Virginia állami jogosítványt, ehhez vizsgáznom kell elméletben és gyakorlatban és kész. Néhány dolog egészen más itt, pl a piros lámpánál lehet jobbra kanyarodni ha szabad az út. 
A másik, számomra meglepő dolog az a Potomac folyó mérete volt- ez szeli ketté DC-t az egyik partja Maryland államhoz tartozik a másik Virginia-, ugyanis én egy Duna méretű folyót vártam, de ez legalább 6x olyan széles.
Hétvégére tervezek egy kisebb felfedezőtúrát a környéken, van egy ingyenes kis troli ami körbevisz az érdekesebb részeken egészen a kikötőig. 
Jövő szombaton lesz egy találkozó a környéken lakó aupairekkel, ott végre megismerhetek még pár új arcot és elkezdhetem kialakítani az itteni szociális életemet is (: