2015. december 14., hétfő

Chicago es a hazaut

Elerkeztem a blog utolso bejegyzesehez is, azaz a chicagoi utam beszamolojahoz.
Chicagoban gyonyoru szakado eso fogadott, de igazabol egesz nap allasinterjun voltam, igy kulonosebben nem zavart, keso delutanra pedig kisutott a nap es elkezdhettem felfedezni a varost. Mivel kicsit faradt voltam, igy csak a hires bab (hivatalosan felho) alaku szoborhoz mentem, de aztan annyira magaval ragadott a varos, hogy jo hosszura nyult a nezelodes. Elsore is nagyon tetszett Chicago, ugy ereztem jol dontottem, hogy ezt valasztottam az amerikai kalandom utolso allomasanak es a szulinapom megunneplesenek helyszineul es ez a velemenyem kesobb sem valtozott meg. A hostel nagyon jo helyen volt es a tarsasagra sem lehetett panaszom, igy abszolut nem volt unalmas.
Annyira hangulatos volt a magasvasut is, ami a hazak kozott kozlekedik, karnyujtasnyira az ablakoktol, tenyleg, mint a filmekben. Lakni azert nem laknek ott, eleg zajos, de a vonatrol jol nezett ki. Nem is beszelve a varost nehol atszelo folyokrol, felemelkedo hidakkal es a tenger nagysagu Michigan-torol. 
Masnap vilagosban is elmentem a babhoz, abszolut nem volt tomeg, sot meg egy eskuvoi fotozasba is belecsoppentunk. Onnan lesetaltunk a topartra, a hires szokokutat is megneztuk, epp idoben, mert masnap kezdodott a triatlon vilagkupa es amiatt korbekordonoztak a teruletet. Kihasznalva, hogy ujra a keleti parton voltam, ellatogattam a Panera Bread nevu etterembe, ami washingtoni palyafutasom alatt egyik kedvencem lett, azonban californiaban nem igen talalkoztam vele.
Kihagyhatatlan meg a Willis Tower, itt talalhatoak a felhokarcolo oldalabol kiallo uvegkabinok es a bartabbak fotozkodhatnak a varos felett. En is remego labakkal leptem ki, gyorsan hozza lehet szokni, de aki teriszonyos az ne nagyon nezegessen lefele.
Mivel az amerikaban toltendo napjaim veszesen fogytak, igy mindenkepp beneztem meg a kedvenc boltjaimba es feltoltottem a borondjeim utolso szabad helyeit.
Mindenkepp el akartam menni a hires 66-os ut elejet/veget jelzo tablahoz, ha mar voltam a masik oldalon Santa Monican, de itt kozel sincs akkora felhajtas korulotte, sot. Elmentunk mellette parszor, mire eszrevettuk, egy sima utjelzo tabla, raadasul le is van ragasztva jopar helyen.
Utolso estemen a szobatarsakkal elmentunk egy kozeli pubba, sorpongoztunk, beszelgettunk, szoval jo este volt.
Masnap gyorsan lezartam a bankszamlam, reggeli-ebedeltem a Dunkin Donutsban es kiubereztem a repterre ahonnan Amszterdamon keresztul visszatertem Magyarorszagra, ki tudja mennyi idore.. :)
Chicago egyertelmuen a kedvenc ameriaki varosaim kozott szerepel, San Franciscoval egyetemben. 
Ennyi lett volna az amerikai au-pair eletem nyilvanos kis resze, osszessegeben nem bantam meg, hogy belevagtam, nyilvan sok mindent mashogy, talan okosabban csinalnek, de ez mar igy alakult, igy is rengeteg olyan embert megismertem, akikkel ha nem is minden nap, de rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, es nem leszek bajban, ha epp Svedorszagba, Thaifoldre, esetleg Ecuadorba visz az utam, mert lesz kikhez fordulni.
Visszaolvasva jottem ra, hogy rengeteg mindenrol nem irtam, foleg a juliusi kirandulasunk ota, de szerencsere elegge elfoglalt voltam ahhoz, hogy hetente leuljek es blogoljak aztan ha meg elkezdtem valami mindig kimaradt. Amiket kihagytam azok a hetvegi bulik, baseball meccsek, tabortuzek a tengerparton, kisebb autosturak, Alcatraz es rengeteg turistaskodas SanFranciscon belul, de elhihetitek mindegyik nagyon jo volt. Az utolso SF-i napomon mast sem csinaltunk, mint a CableCaron utaztunk, setaltunk a japan kertben, kinai negyedben kutattunk szuvenirek utan, elmentem a kedvenc helyeimre (Palace of Fine Arts <3 ) kiultem a GoldenGate hidhoz es nagyon szerencsesnek ereztem magam, hogy ezt a csodas varost hivhattam az otthonomnak 9 honapon keresztul. Mar csak emiatt is megerte. SF evek ota valamiert nagy almom volt, es ha nem is egyszeruen, de csak sikerult ott kikotnom. Most mar csak a masik nagy kedvenc, Sydney var meghoditasra :)
Koszonom az olvasoknak a turelmet, sokszor gondoltam, hogy abbahagyom a blogolast, de olyankor mindig kaptam egy-egy erdeklodo levelet es ez motivalt a folytatasban. Ezentul is, ha barkinek kerdese van, nyugodtan keressen, akik pedig most vagnak bele, sok sikert, megeri!




















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése