Elkezdődtek a -nem annyira- dolgos hétköznapok is, végre. Jó volt az a két hét szünet, de így azért kicsit más. A hétköznapok nagyjából ugyanolyanok, reggel 3/4 7 körül ébresztem a gyerekeket, de sokszor már rég fent vannak, reggeli aztán a nagyobbat a sulibuszhoz, a kicsit pedig San Franciscoba viszem. Kb. délelőtt 9-re vissza is érek és attól függően milyen nap van, délutánig semmi dolgom. Van. hogy fél2-kor kell felvennem a nagyobbat a suliból, de máskor meg egészen fél4-ig szabad vagyok. A kicsit általában anyuka veszi fel a munkából hazafelé jövet. A pár szabad órát napközben általában megpróbálom hasznosan eltölteni, elkezdtem edzeni, kimosom a ruháimat, kicsit összepakolok vagy előfordul, hogy csak simán kiülök a teraszra, élvezem a napsütést és nem csinálok igazából semmit. A napirendjüket nézve nem egy átlagos család, mert apuka nem lakik most egy ideig velünk, az anyukájához költözött, akinek műtötték a térdét, így egy kis segítségre szorul, de általában minden második nap átjön vacsorát főzni vagy csak úgy benéz. Ezen a héten a kicsi hétfőtől csütörtökig a nagypapájával van, így nekem is könnyebb, mert anyukával hétfő óta nem találkoztam, egy konferenciára ment, de a nagyobbik sráccal jól elvagyunk, nincs ezzel probléma, sőt sokkal egyszerűbb dolgom van.
Tegnap is volt pár szabad órám napközben, így két svéd és egy dán lánnyal elmentünk kicsit túrázni. Örülök neki, hogy vannak a környezetemben olyanok, akikkel a plázákon és kávézókon kívül lehet máshova is menni, mert ez a környék gyönyörű. 
Autóval 10 percre van tőlünk a Tennessee Valley, ez egy kis völgy, pár kiépített túraútvonallal egészen az óceánig, nem nagy távolság kb 4-5 km, de azért voltak olyan emelkedők, hogy még ma is izomlázam van tőle. Az idő gyönyörű volt, verőfényes napsütés, konkrétan egy pólóban sétáltunk, bár nyilván a sziklák tetején, az óceán felett fújt kicsit a szél, de ez egyáltalán nem meglepő. Leültünk, nézelődtünk, csináltunk pár képet és mentünk is vissza, bár így is simán eltöltöttünk ott 3 órát.
Lementünk a Fisherman's Wharfhoz, vagyis a kikötőbe. Rengeteg móló van, a leghíresebb a 39-es, ott van kiépítve a fókáknak egy kis terület ahol napozhatnak, Nagyon aranyosak voltak, hangosak és hát mit szépítsek, büdösek..legalábbis nekem minden, ami kicsit is halszagú, az büdös. De ettől függetlenül nagyon szépen meg van csinálva, üzletsorokkal, mutatványosokkal. Sétáltunk ott egy kicsit, aztán elvillamosoztunk a Union Squarre, ami igazából csak egy tér, de ott volt egy óriás karácsonyfa- már lebontották- és elég sok üzlet is van a környéken. Fel szerettünk volna még menni a Twin Peaksre, San Francisco legmagasabb pontjára, de már elé későre járt, nekem meg fogalmam sem volt mikor megy az utolsó buszom, nem akartam kockáztatni, szóval inkább mindketten hazamentünk, lesz még alkalom jobban felfedezni a várost.
Még a múlt héten egyik nap, mikor reggel jöttem vissza a városból, gondoltam felmegyek oda, ahonnan a filmekben is mindig mutatják a várost és elég szép kilátás van a hídra és SF-ra is, a Vista Pointra. Mivel hétköznap reggel volt, így rajtam kívül senki nem volt fent, bár később azért elkezdtek szállingózni a turisták. Kicsit ködös idő volt, szabad szemmel nagyon jól lehetett látni a várost is, de sajnos a kamera nem adja úgy vissza, majd úgyis felmegyek még oda tiszta időben is, mert mindennap útba esik :)
