Zion, Yosemite Nemzeti Park

Lassan két hét távlatából elég nehéz visszaidézni, hogy mi is történt pontosan a túrán, de igyekszem.

Szóval elérkeztünk Utahba, a Zion Nemzeti Parkba. Itt volt a legjobb a kempingünk, nagyon rendes család üzemeltette, és a társaság is elég jó volt.

Első este, míg épp pingpongoztunk és kimostuk a hét alatt felgyülemlett ruhákat, összeismerkedtünk pár coloradoi sráccal, akik meghívtak tábor tüzezni és smorest csinálni (ennek szerintem nincs magyar neve, megolvasztják a pillecukrot azt rakják rá csokira és kekszre) és végül elég szép kis társaság gyűlt össze.

Másnap az egész napot a Zionban töltöttük, de felét sem vittük véghez annak amit elterveztünk, mert nagyon meleg volt, így az első állomásunknál tovább nem is jutottunk. Itt ugyanis az óriási sziklák félig-meddig árnyékot nyújtottak, plusz volt egy jó hűvös folyó is. A folyóban eltöltöttünk vagy fél órát aztán indultuk tovább. Voltak olyan részek, ahol a folyóban sétáltunk, de mi csak a combtő mélységű vízig merészkedtünk, azt a szakaszt, ahol úszni kellett, inkább kihagytuk. A nagy meleg és a víz eléggé kivette az erőnket, így visszamentünk a táborba és nagyon jól aludtunk.

Másnap indultunk vissza Vegasba, hogy Emmelient kidobjuk a reptéren mi pedig vezettünk tovább California felé.

Nevada- Cali határon megálltunk tankolni, és teljesen véletlenül az 51-es körzetet sikerült megtalálnunk. Aki egy kicsit is jártas a konteókban, katonai dolgokban illetve a földönkívüliekben annak biztos mond ez a hely valamit. Az 51-es körzet ugyanis az a hely, ahol a 'földre szállt ufókat' illetve maradványaikat őrzik és itt van az egyik legszigorúbb katonai bázis is-biztos nincs semmi összefüggés... Érdemes utána olvasni, nyilván nem kell elhinni mindent amit leírnak, majd mindenki eldönti hogy szerinte mennyi a valóság alapja a dolgoknak, én előtte is olvastam már róla, azonban azóta kicsit jobban utána néztem a dolgoknak és jó pár óráig gondolkodtam még rajta. Szeretem az olyan témákat amik nem egyszerűen fekete-fehérek.

Szóval az egész benzinkút földönkívüli stílusú volt.Lehetett kapni jellegzetes ufó alakkal ellátott fagyit, kulcstartót, pólót, sört(az utóbbi kettőből mi is vettünk)

Ezután végre visszaértünk Californiába, na nem mintha akkora különbség lett volna, de akkor is. Mindenesetre érdekes volt belegondolni, hogy egy nap alatt négy államban is vezettem (Utah, Arizona, Nevada, California)

Death Valleyba azaz a halál völgyébe értünk, a nem túl bizalomgerjesztő nevét onnan kapta, hogy szinte semmi nem marad meg itt, ez a világ állítólag második legmelegebb része. Ebből nekünk is sikerült megtapasztalunk egy kicsit, este 7-kor 48 fok volt. Celsiusban... Igaz, csak végigvezettünk rajta és pár kép erejéig álltunk csak meg, de akkor is perzselő volt a meleg.

Az aznapi szállásunk Bishopban volt, egy kis hangulatos városkában. Itt felavattuk a főzős készletünket, megittuk az Alienes sörünket és nagy nehezen felállítottuk a sátrunkat is.

Másnap volt a túránk utolsó napja, Yosemite Nemzeti Park. Szombat lévén rengetegen voltak, így fontossági sorrend alapján két dolgot akarunk megnézni.

A nagy vízesést csak kocsiból láttuk, de mivel elég nagy, bőven elég volt, úgyhogy indultunk is a park Sequoia részéhez. Itt találhatók az óriás fák amik 2000-2500 évesek és tényleg hatalmasak. Na nem a legmagasabbak a földön, mert az, ha jól tudom a szintén Caliban található Redwood (vörös fenyő) a maga 115 méterével, azért ezek sem maradnak annyira le az 50-70 méteres magasságukkal, de sokkal szélesebbek. Rengeteg képet láttunk egy óriás fáról amin keresztül lehet menni autóval, így nyilván mi is szerettünk volna áthajtani alatta, azonban közölték, hogy az a fa vagy 30 éve kidőlt.. Ezt kicsit benéztünk, de nem baj, így is voltunk kissé tiltott helyeken, de megérte.

Ezután, mivel óriási tömeg volt úgy döntöttünk hogy a vasárnap tuti még zsúfoltabb lenne szóval visszamegyünk SanFranciscoba és végre civilizált körülmények között fogunk aludni-ágyban. Vagyis Zsuzsi még mindig nem, mert a földön aludt, de legalább már nem sátorban :D

Másnap megkértem host apukát, hogy vigyen el minket vitorlázni, amit ő nagyon szívesen meg is tett, szóval a délelőttöt a vízen töltöttük aztán kötelező városnézés következett. Zsuzsi még szerda reggelig maradt, aztán nekem onnantól tényleg visszaálltak a dolgos hétköznapok.

Szerencsére nem sokáig, mert júli végén megy el a család nyaralni Londonba és nyilván nem fogok 10 napot itt tölteni. Most majd a tengerparté és a megérdemelt lazsálásé lesz a főszerep a túrák és kempingek helyett :)