Május

Így majdnem egy hónapja az új házban azt kell, hogy mondjam annyira nem rossz. Nyilván hiányoznak a nagy terek, napsütéses teraszok gyönyörű kilátással, a ház előtti parkolás, dehát cserébe a városban lakunk. Valamit valamiért.. Kellett pár hét, mire sikerült belakni, még mindig rengeteg bontatlan dobozunk van, de a helyzet jelentősen javul.

A parkolás nem egyszerű, főleg, hogy 2 órás limit van, azaz ha nincs a kocsin a kerület matricája, akkor 2 óránként arrébb kell parkolni, szerencsére este 6 utánra és hétvégékre ez nem vonatkozik. Pakolási engedélyt szerezni viszont nem olyan egyszerű. Bementem az irodába az összes szükséges papírral, mikor közölték, hogy változott a szabályzat, amit eddig elfogadtak - pl. a lakásbérleti szerződést a lakcím igazolásaként- azt már nem és engedélyt csakis a kocsi biztosítási kártyáján lévő címre adhatják ki. Szóval akkor nagyon gyorsan intézkedni kellett, hogy a biztosító küldjön igazolást az új címről, mert baromi idegesítő volt 2 óránként átparkolni az autót, sokszor 5-10 percet kell körözni, mire parkolóhelyet találtam. Arra is figyelni kell, hogy melyik nap van utcatakarítás, a miénket pl. minden hó első és harmadik keddjén de 10-12ig takarítják, így abban az időintervallumban tilos ott parkolni, és nyilván ez minden utcában más ezért mindig lecsekkolom a telefonomban, hogy biztos ne rosszkor parkoljak az adott helyen.  Volt, hogy anyukával sms-eztünk egymásnak hogy van egy hely az utcánkban, ha tudtuk, hogy a másik messzebb parkolt, de szerencsére ennek már vége.

A TOEFL vizsgám jól sikerült, nagyon hamar, 5 napon belül meglett az eredmény, nem sokat szórakoztak vele. Szóval most várok a suli válaszára, aztán utána, ha felvettek intézem az új vízumot, amit remélem megadnak mert azok alapján amiket eddig hallottam 50-50 az esély, hogy megkapjam de senki nem tudja hogy pontosan mi alapján is döntenek, de jó sokáig húzzák, akár 3-4 hónapot is várhatok mire megtudom hogy sikerült-e vagy nem.

Hosszabbítani biztos, hogy nem fogok, bár gondolkodtam rajt, hogy esetleg egy év (365 nap) kaliforniai tartózkodás után megkaphatnám a California lakcímkártyát, amivel jóval olcsóbb lenne a suli, de sajnos egy alapos kutatás után kiderült, hogy a mi J1-es vízumunkra ez nem vonatkozik, így csak időhúzás lenne maradni, és hogy őszinte legyek nem biztos, hogy még egy évig tudnám ezt csinálni. Nyilván, ha összejön a suli akkor valami melót kell keresnem, ami kizárásos alapon babysitterkedés lesz, mivel a vízum tiltja, hogy 'hivatalos' munkát vállaljunk, így csak az jöhet szóba, azonban úgy tervezem, hogy bérelek egy szobát/lakrészt valahol és heti x órában dolgoznék, nem a családdal laknék, kivéve persze, ha valami jó ajánlatot kapnék mondjuk egy akkora házban mint az előző, ahol volt elég tér, mindenkinek megvolt a saját része, ha nem akartuk nem láttuk egymást és ami a gyerekek miatt a legfontosabb, nem volt állandó hangzavar. Kicsit úgy vagyok a gyerekekkel mint a lovakkal. A sajátomat/mieinket szeretem és érdekel is, hogy mi van velük, de az hogy másokéval mi történik az eléggé hidegen tud hagyni.

A program keretein belül, a vízum miatt, az egy év alatt teljesítenünk kell 6 kreditet, vagy 60 egyetemi órát. Két kreditért elvégeztem az egyik barátnőmmel egy hét hetes ékszerkészítő tanfolyamot, ami alatt rájöttem, hogy ékszerész tuti nem leszek. Készítettünk két gyűrűt, egyet rézből, gyakorlásképp, hát ez a tervezettnél vagy 2 mérettel biztos kisebb lett, összement a sok formázás, forrasztás csiszolás közben. Tanulva a hibámból, az ezüst gyűrűnél már 2 mérettel nagyobbat néztem és az ahhoz elegendő hosszúságú anyagot vágattam, hát ez is éppen hogy csak jó lett. Mindegy, jól teltek a kedd estéink vagy 1,5 hónapig és addig sem kellett dolgozni :)

A hátralévő 4 kreditet egy hétvégi tanfolyam alatt szereztem meg, hát nem ez volt életem legjobb hétvégéje az biztos. Személy szerint senkinek nem ajánlanám ezt, és ezzel a velem együtt ott levő másik 130 ember is egyetért. Az alap koncepció az lett volna, hogy egy nap SF túra, minden nevezetességgel a második nap pedig oktatás az amerikai kultúráról illetve lehetett választani fotózást vagy angol nyelvtant mellé.

Painted Ladies

A szombati túra és összességében az egész hétvége baromi szervezetlen volt. Legalább egy vázlatos tervet mondhattak volna, hogy akkor ma merre és hova megyünk, mert senkinek nem volt fogalma a dolgokról. Végül buszos/sétálós túra lett belőle, de szinte mindenki, aki csak a hétvégi kurzus és városnézés miatt jött ide nem volt megelégedve, mert a Golden Gate hídon és a Painted Ladiesen (viktoriánus házak, szinte csak ezek maradtak épen a nagy 1906-os földrengésben) kívül semmi látványosságot nem mutattak meg, ellenben 2x is volt 1,5 óra vásárolgatni. Mindenki számított -teljesen érthetően- Alcatrazra, Lombard utcára, Union térre, a fókás kikötőre de semmi, még csak közelről sem. Ekkor örültem nagyon, hogy nem jelentkeztem a san diegoi vagy chicagoi kurzusra, mert valószínűleg ugyanúgy semmi érdemlegeset nem láttam volna a városból és akkor még repjegyre is költhettem volna :D 

Vasárnap, ha lehet ilyet mondani még jobban alulmúlták magukat, 8.30-ra kellett mennünk a hotelhez ahol az előadások voltak, de 10-kor még senki nem tudott semmit. Aztán közölték, hogy aki a délelőtti órát tartotta volna, sajnos nem tud jönni, így üljünk szépen, beszélgessünk és várjunk ebédig aztán 1-kor folytatjuk, vagyis inkább elkezdjük. Ekkor kezdtem nagyon mérges lenni, ugyanis épp egy nagy rendezvény volt, a Bay to Breakers, ami annyit jelent, hogy jelmezben fut végig a városon rengeteg ember, olyan mint egy vicces maraton, de sajnos idén csak képen láttam, pedig bőven lett volna időm délelőtt kimenni. Szerencsére az oktatók is belátták, hogy teljesen jogosan vagyunk idegesek és tekintettel a futás miatti forgalom terelésekre 5 helyett 3-kor hazamehettünk, mert sokan egyenesen a reptérre mentek hogy visszatérjenek a host családjaikhoz.

Azonban a nem kevés üresjárat alatt volt idő beszélgetni és ha valamikor eljutok Seattlebe, akkor tuti nem fogok unatkozni, mert nagyon sokan jöttek onnan és vállalták hogy majd körbevezetnek-jobban mint ahogy azt a mi hétvégi kurzusunk tette.

Nagy ritkán azért szép idő is van :)

Sajnos az időjárásról sok jót nem tudok mondani, San Franciscoban hideg van, szeles és gyarkan esik az eső vagy a köd szitál, nehéz eldönteni. Ellenben SF bármely külvárosában, illetve ahol eddig laktunk szikrázó napsütés és 25 fokok vannak..Nem hiába mondta Mark Twain egyszer, hogy “The coldest winter I ever spent was a summer in San Francisco" azaz, a leghidegebb tél amit valaha átélt az egy nyár volt SF-ban. Ennél jobban én sem tudnám összefoglalni. 

Hétvégén is elindultam itthonról pulcsi és hosszúnadrág volt rajtam, egyből meg is bántam amint átértem a Golden Gate hídon.. A híd után van egy alagút és az olyan, mint egy időjárás elválasztó. A SF-i oldala hideg és olyan ködös hogy a hidat se látni a másik oldalon pedig kisüti a szemed a nap..nem hiába költöznek ki a gazdagok a városból :D 

Az volt a tervünk hétvégére, hogy elmegyünk paintballozni, de mikor olvastuk a neten, hogy overallt nem adnak, csak mellényt meg sisakot akkor eldöntöttük, hogy a lézerharc is jó lesz nekünk. Aki valaha nézte az Így jártam anyátokkal sorozatot az tudja miről is beszélek.

Nagyon jó játék, mindenki nagyon élvezte. Négyen voltunk, kettő kettő ellen, mi mindig nyertünk :D Jól fel volt építve a helyszín, lehetett lopakodni, tornyokba mászni vagy épp alagutakban kúszni. Kaptunk egy mellényt meg egy fegyvert, ha 3x eltaláltak akkor 'meghaltál' ami annyit jelentett, hogy vissza kellett menni a kezdőpontra és pár másodperc múlva csipogott a mellény hogy 'újraéledt' az illető. Nekem volt olyan kör, hogy 7x nyírtam ki az ellenfelet de engem egyszer sem. A toronyban álltam és egyszer csak csipogott a mellényem, de senki nem volt a közelemben, aztán a csapattársammal is ez történt, mire a bent lévő ott dolgozó lány mondta, hogy valószínűleg a recepción lévő srác látta, hogy minket még nem lőttek ki és úgy gondolta ad egy kis előnyt az ellenfélnek, azaz a számítógépről lőtt ki minket. Minden játék végén megkérdezhettük a statisztikánkat és akkor bevallotta, hogy tényleg ő lőtt ki minket. Aztán csatlakozott hozzánk egy amerikai apuka a két kisfiával, akik, mit szépítsek elég csúnyán kivégeztek minket..nem hiába, amerikaiak, tudják hogy bánjanak a fegyverrel. Nem értettem, hogy miért mondta az egyik lány még mikor csak négyen voltunk, hogy baromi hangosan csipog a mellény, aztán mikor engem is kilőttek 10 perc alatt vagy hatszor akkor megértettem, hogy miről is beszél :D
A végén kaptunk még egy extra kört, szóval belopóztunk a területre az amerikai család tudta nélkül és játszottunk még egyet az ott dolgozók ellen. Sokkal jobb volt nagyobb csapatban lövöldözni, ide még biztos visszamegyünk, de gyűjtünk magunk mellé még pár embert, lehetőleg amerikaiakat akik tudnak lőni :)

JambaJuice biztos hiányozni fog ha hazamegyek