Zajlik az élet

Megvolt a költözés. Meg a TOEFL is. Az egyik könnyen ment, a másik annyira nem. Lehet találgatni :D

A költözést nem kívánom senkinek, főleg egy szép nagy házból egy negyedakkora lakásba. Itt a nappali akkora, mint a szobám volt az előzőben. A lehető legrosszabb hétvégét sikerült kiválasztanunk a költözéshez, de igazából sok opció nem volt. Jelenleg káosz uralkodik

A garázs

mindenhol, mert anyuka hétfő reggel elrepült New Orleansba -szinte minden második héten valahol konferencián, vagy továbbképzésen van- és apuka ugye nem lakik velünk így érdekes volt a helyzet. A nagyszülők felettünk laknak, szerencsére a kajára nem volt gondom, bár főzni esélyem sem lett volna, majd látni fogjátok a képeken miről is beszélek. Azért egy pizzát sikerült sütni a sütőben, annyi helyet tudtam csinálni. Igazság szerint nem az én dolgom, hogy kipakoljak, a gyerekek legfontosabb dolgait, meg ami még elfért a szobájukban azok mind el vannak rendezve, a többit meghagyom anyukának. 3 nagy kamiont és több kisebb kocsit sikerült megtölteni dobozokkal. Minden túlzás nélkül, rengeteg felesleges cuccuk van. Szerencsére ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, minden nagyszülő teljesen el van képedve, hogy minek a nekik ennyi cucc (még 7 db közepes méretű doboz van tele játékokkal, legalább 6-ot már kipakoltunk) és akkor még a konyháról nem is beszéltem. Általában ami nekünk kéne az 4, nagy ritkán 6 tányér, poharak plusz edények. Na ezek helyett van 15 mélytányér, 15 lapos, 15 desszertes, 15 sajttál meg olyan amiről fogalmam sincs mire jó és mindez van porcelán és üveg verzióban is, ez így már bizony felülről veri a százat. Ezek mellett van kismillió tálaló edény, rengeteg gép, amit az itt tartózkodásom alatt egyszer sem használtak és hasonló a helyzet a nappalival is.

A költöztetők immár az új SF-i utcánkban

Egyelőre fogalmam sincs mi lesz ezzel a rengeteg cuccal, mert több mint a fele még a dobozokban áll és van egy teraszunk is, ahova nem mehetünk ki, mert azt is dobozok borítják. Az előző házhoz tartozó garázs 3 autónyi férőhellyel rendelkezett, de csak dobozok és mindenféle szelektálásra váró dolgok voltak benne, autó sosem, mivel nem fért volna be. De hogy ne csak őket szapuljam.. számomra a legsokkolóbb dolog a költözésben az volt, mikor rájöttem, hogy az egy bőröndnyi ruhámból legalább kettő lett. Ugyanis amik vállfán vannak (ergo az összes pólóm, pulcsim) azokat nem kellett elpakolnom, mert a költöztetők csak fogták az összeset vállfástól bepakolták egy arra kifejlesztett dobozba és az új szobámban csak kivettem és visszaakasztottam. Lényeg a lényeg, hogy alig tudtam becipzározni a bőröndöm és rengeteg cuccot csak a kocsiba dobáltam be, a cipőket is külön pakoltam..Szóval akárhova megyek innen (legalább) egy bőröndöt tuti be kell szereznem és még hol van az évem vége?! Az élet nagy problémái, tudom..

Konyha&nappali és DOBOZOK

Mindenesetre én már elrendeztem a saját szobámat és nagyjából a fontosabb dolgokat elővettem a dobozokból és akkor még a TOEFL is előttem volt. Ezen a héten egyedül voltam, ami azt jelenti, hogy esténként sehova sem mehettem, ami Tiburonban nem volt probléma, hiszen ott lehetőségem sem volt rá, mivel egy kisvárosról beszélünk, itt azonban egész jó helyen lakunk, szóval biztos nem fogok esténként itthon üldögélni. Egyébként sokszor gondolkodom azon, hogy vajon valaki, aki nem beszél ilyen magabiztosan angolul illetve nem képes feltalálni magát váratlan helyzetekben és vezetési tapasztalata sincs az hogy boldogulna? Ugyanis itt nem úgy van, mint az előző  és ahogy hallottam a legtöbb családnál, ahol szinte hülyének néztek és mindent a számba rágtak és apukával is el kellett mennem vezetni, hogy megnézze tényleg tudok-e. Itt első este kezembe adták a kulcsot aztán mehetek amerre szeretnék. Csak megmondják, hogy mi a terv nagy vonalakban, aztán oldjuk meg úgy, hogy mindenkinek jó legyen. 

Ezen kívül voltunk egy kisebb biciklitúrán a lányokkal, amihez először nem volt sok kedvem, mert nem vagyok egy nagy biciklizős, elvégre egy olyan városban nőttem fel, ami csak dombból áll, szóval a versenyeken kívül- amikor kb 300 m-t ha tekerek síkon- nem nagyon bicikliztem egy ideje. Tartottam is tőle, mert ez a környék is szép, de baromi dombos. Szerencsére csak a városban tettünk egy 6-8 km-es felfedezőtúrát, gyönyörű időben és egy német kocsma szerűséget is találtunk, úgyhogy ezer év óta először ismét bockwurstot ettem :) A hely egyébként tipikus biciklis hely, a falra volt felszerelve egy speckó biciklitartó és annyian voltak, hogy nem is tudtunk először parkolóhelyet találni a bringánknak.

Vitorlázni is voltunk, ami nem úgy sült el, mint ahogy terveztük. Mi azt hittük értsd. anyuka és én, hogy kimegyünk egy laza délutáni hajókázásra. Hát persze. Péntekenként a Yacht Klubban helyi verseny van, és apuka nem akarta kihagyni, még úgy sem, hogy a két gyerek is ott volt. Olyan dőlésszögeket produkáltak a nyílt óceánon, hogy mindkettő falfehér lett és egy jó darabig nem is akarnak a hajó közelébe menni. Egyébként én élveztem volna, ha nem épp valamelyiket kellett volna nyugtatni hogy nem, nem fogjuk a vízben végezni.

Az idő továbbra is az esetek nagy részében gyönyörű, ezért is sajnálom a régi házunkat, ott szép nagy teraszunk volt, ahol tudtam napozni szabadidőmben, itt a városban erre nincs lehetőség. Kertünk ugyan van, de itt a nap is valahogy máshogy süt és a szomszédok mindenhova belátnak, mivel egybe van épülve minden az egész utca lényegében egy óriási sorház amolyan SanFrancisco stílusban. Erre is van megoldás, az egyik barátnőmék kertjében van egy jó kis medence, a biciklizés után át is mentünk hozzájuk és a napozóágyon kipihentük a tekerés fáradalmait. Este pedig megnéztünk egy jó kis filmet, nem egy könnyű limonádé alkotás, nem tudom, hogy játsszák-e már otthon és mi a magyar címe, de az eredeti az Unbroken.

A TOEFL vizsga összességében azt mondom, hogy nem vészes, de azért oda kell figyelni. Lehet papíron és gépen is írni, én a gépi verziót választottam. Aztán úgy 2,5 óra után ezt jól meg is bántam, amikor véletlenül ráléptem a földön lévő kapcsolóra és nemes egyszerűséggel áramtalanítottam a gépem..szóltam a bent lévő srácnak, aki közölte, hogy minden vizsgán előfordul legalább egyszer, semmi baj, újraindul a gép és másodpercre pontosan onnan folytathatom ahonnan elkezdtem. Nem is én lettem volna :)