Amerikába mentem: Karl, a köd

Kezdenek összefolyni a hetek, néha már én sem tudom követni mikor mi is történt, de azért megpróbálom összefoglalni.

Valamelyik szombaton találtunk egy elég viccesnek ígérkező programot, párnacsata volt SF-ban. Konkrétan a kikötő mellett, nagyon egyszerű volt megtalálni, csak követni kellett a többszáz, párnával vonuló embert. Mi sem akartunk kimaradni így beugrottunk az egyik hipermaketbe, hogy vegyünk párnát, de konkrétan szinte már csak díszpárnák voltak. Az egész nagyon szürreális volt, többszáz ember egy téren, már sötétedett, a háttérben pálmafák és mindenhol szállt a toll a levegőben. Nagyon jó idő volt, egy pulcsi bőven elég volt plusz eléggé kimelegedett mindenki a nagy párnacsatázásban, de felejthetetlen élmény volt az biztos. Voltak fiatalok, öregek, mindenféle nemzetiség. Ezután kissé megviselt állapotban, de beültünk egy pubba. Gyorsan rendbeszedtük magunkat, mindenki ruhája tele volt szösszel, bár ez fel se tűnt mivel úgyis elég sötét volt :)

A Marina Districtbe mentünk, ez a város azon része ami tele van étteremmel, bárokkal, szórakozóhelyekkel. Az első helyen csak beszélgettünk, ittunk egy koktélt és mentünk át egy hangosabb, táncikálós helyre. Ez nekem nem igazán jött be, szerencsére nem voltam vele egyedül így végül egy sportbárban kötöttünk ki, ahol lehetett csocsózni, billiárdozni, sörpongozni és mindenféle tipikus kocsmasportot űzni. Ide még biztos visszamegyek, az oda járó társaság is jónak tűnt , valamint én nem vagyok nagy rajongója a kluboknak. A hazafelé út elég kalandosra sikerült, két kocsival mentünk be és aznap én nem sofőr voltam, azonban az aki az egyik kocsit vezette-volna- eléggé kiütötte magát és mivel én az este legelején ittam egy koktélt és aztán semmi mást- amivel itt még bőven lehet vezetni- mondtam neki, hogy majd én hazaviszem, mert az jobb lesz mindenkinek.

Szerintem mindenkinek, aki már hallott San Franciscoról az elsők között ugrik be az, hogy ködös. Nos, ez teljesen igaz. Szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne akár csak egy kicsi köd, de általában ki sem látszik a város. Ami egyébként érdekes, hogy ezt bent SF-ban nem lehet észrevenni, csak ha a mondjuk a másik oldalon tartózkodsz vagy felmész a Twin Peaksre a kilátás miatt és nem látsz az orrodig sem. Kíváncsi leszek a nyárra, mert azt mondják nem ritkán egy hónapig fel sem száll a köd, hát majd kiderül. Egyébként a köd annyira hozzátartozik az életükhöz, hogy elnevezték Karlnak, és saját Twitter oldala is van, lehet követni. Magyarul egyébként jól alliterál, angolul a köd=fog, szóval nem tudom miért éppen így nevezték el, mindenesetre elég jol hangzik :)

Erre a hétvégére tervezünk egy kis autóstúrát SF másik oldalára, vagy az East Bayre vagy pedig a másik irányba, San Jose felé, még nincs lefixálva az útvonal, csak annyi, hogy az én autómmal megyünk, aminek örülök, mert nem szeretek mások mellé beülni, jobbnak látom ha én vezethetek :)

Mivel ez egy rövid bejegyzés lett, cserébe egy pár kép arról, hogy milyen szép is Kalifornia így 'télvíz' idején :)