Május

Így majdnem egy hónapja az új házban azt kell, hogy mondjam annyira nem rossz. Nyilván hiányoznak a nagy terek, napsütéses teraszok gyönyörű kilátással, a ház előtti parkolás, dehát cserébe a városban lakunk. Valamit valamiért.. Kellett pár hét, mire sikerült belakni, még mindig rengeteg bontatlan dobozunk van, de a helyzet jelentősen javul.

A parkolás nem egyszerű, főleg, hogy 2 órás limit van, azaz ha nincs a kocsin a kerület matricája, akkor 2 óránként arrébb kell parkolni, szerencsére este 6 utánra és hétvégékre ez nem vonatkozik. Pakolási engedélyt szerezni viszont nem olyan egyszerű. Bementem az irodába az összes szükséges papírral, mikor közölték, hogy változott a szabályzat, amit eddig elfogadtak - pl. a lakásbérleti szerződést a lakcím igazolásaként- azt már nem és engedélyt csakis a kocsi biztosítási kártyáján lévő címre adhatják ki. Szóval akkor nagyon gyorsan intézkedni kellett, hogy a biztosító küldjön igazolást az új címről, mert baromi idegesítő volt 2 óránként átparkolni az autót, sokszor 5-10 percet kell körözni, mire parkolóhelyet találtam. Arra is figyelni kell, hogy melyik nap van utcatakarítás, a miénket pl. minden hó első és harmadik keddjén de 10-12ig takarítják, így abban az időintervallumban tilos ott parkolni, és nyilván ez minden utcában más ezért mindig lecsekkolom a telefonomban, hogy biztos ne rosszkor parkoljak az adott helyen.  Volt, hogy anyukával sms-eztünk egymásnak hogy van egy hely az utcánkban, ha tudtuk, hogy a másik messzebb parkolt, de szerencsére ennek már vége.

A TOEFL vizsgám jól sikerült, nagyon hamar, 5 napon belül meglett az eredmény, nem sokat szórakoztak vele. Szóval most várok a suli válaszára, aztán utána, ha felvettek intézem az új vízumot, amit remélem megadnak mert azok alapján amiket eddig hallottam 50-50 az esély, hogy megkapjam de senki nem tudja hogy pontosan mi alapján is döntenek, de jó sokáig húzzák, akár 3-4 hónapot is várhatok mire megtudom hogy sikerült-e vagy nem.

Hosszabbítani biztos, hogy nem fogok, bár gondolkodtam rajt, hogy esetleg egy év (365 nap) kaliforniai tartózkodás után megkaphatnám a California lakcímkártyát, amivel jóval olcsóbb lenne a suli, de sajnos egy alapos kutatás után kiderült, hogy a mi J1-es vízumunkra ez nem vonatkozik, így csak időhúzás lenne maradni, és hogy őszinte legyek nem biztos, hogy még egy évig tudnám ezt csinálni. Nyilván, ha összejön a suli akkor valami melót kell keresnem, ami kizárásos alapon babysitterkedés lesz, mivel a vízum tiltja, hogy 'hivatalos' munkát vállaljunk, így csak az jöhet szóba, azonban úgy tervezem, hogy bérelek egy szobát/lakrészt valahol és heti x órában dolgoznék, nem a családdal laknék, kivéve persze, ha valami jó ajánlatot kapnék mondjuk egy akkora házban mint az előző, ahol volt elég tér, mindenkinek megvolt a saját része, ha nem akartuk nem láttuk egymást és ami a gyerekek miatt a legfontosabb, nem volt állandó hangzavar. Kicsit úgy vagyok a gyerekekkel mint a lovakkal. A sajátomat/mieinket szeretem és érdekel is, hogy mi van velük, de az hogy másokéval mi történik az eléggé hidegen tud hagyni.

A program keretein belül, a vízum miatt, az egy év alatt teljesítenünk kell 6 kreditet, vagy 60 egyetemi órát. Két kreditért elvégeztem az egyik barátnőmmel egy hét hetes ékszerkészítő tanfolyamot, ami alatt rájöttem, hogy ékszerész tuti nem leszek. Készítettünk két gyűrűt, egyet rézből, gyakorlásképp, hát ez a tervezettnél vagy 2 mérettel biztos kisebb lett, összement a sok formázás, forrasztás csiszolás közben. Tanulva a hibámból, az ezüst gyűrűnél már 2 mérettel nagyobbat néztem és az ahhoz elegendő hosszúságú anyagot vágattam, hát ez is éppen hogy csak jó lett. Mindegy, jól teltek a kedd estéink vagy 1,5 hónapig és addig sem kellett dolgozni :)

A hátralévő 4 kreditet egy hétvégi tanfolyam alatt szereztem meg, hát nem ez volt életem legjobb hétvégéje az biztos. Személy szerint senkinek nem ajánlanám ezt, és ezzel a velem együtt ott levő másik 130 ember is egyetért. Az alap koncepció az lett volna, hogy egy nap SF túra, minden nevezetességgel a második nap pedig oktatás az amerikai kultúráról illetve lehetett választani fotózást vagy angol nyelvtant mellé.

Painted Ladies

A szombati túra és összességében az egész hétvége baromi szervezetlen volt. Legalább egy vázlatos tervet mondhattak volna, hogy akkor ma merre és hova megyünk, mert senkinek nem volt fogalma a dolgokról. Végül buszos/sétálós túra lett belőle, de szinte mindenki, aki csak a hétvégi kurzus és városnézés miatt jött ide nem volt megelégedve, mert a Golden Gate hídon és a Painted Ladiesen (viktoriánus házak, szinte csak ezek maradtak épen a nagy 1906-os földrengésben) kívül semmi látványosságot nem mutattak meg, ellenben 2x is volt 1,5 óra vásárolgatni. Mindenki számított -teljesen érthetően- Alcatrazra, Lombard utcára, Union térre, a fókás kikötőre de semmi, még csak közelről sem. Ekkor örültem nagyon, hogy nem jelentkeztem a san diegoi vagy chicagoi kurzusra, mert valószínűleg ugyanúgy semmi érdemlegeset nem láttam volna a városból és akkor még repjegyre is költhettem volna :D 

Vasárnap, ha lehet ilyet mondani még jobban alulmúlták magukat, 8.30-ra kellett mennünk a hotelhez ahol az előadások voltak, de 10-kor még senki nem tudott semmit. Aztán közölték, hogy aki a délelőtti órát tartotta volna, sajnos nem tud jönni, így üljünk szépen, beszélgessünk és várjunk ebédig aztán 1-kor folytatjuk, vagyis inkább elkezdjük. Ekkor kezdtem nagyon mérges lenni, ugyanis épp egy nagy rendezvény volt, a Bay to Breakers, ami annyit jelent, hogy jelmezben fut végig a városon rengeteg ember, olyan mint egy vicces maraton, de sajnos idén csak képen láttam, pedig bőven lett volna időm délelőtt kimenni. Szerencsére az oktatók is belátták, hogy teljesen jogosan vagyunk idegesek és tekintettel a futás miatti forgalom terelésekre 5 helyett 3-kor hazamehettünk, mert sokan egyenesen a reptérre mentek hogy visszatérjenek a host családjaikhoz.

Azonban a nem kevés üresjárat alatt volt idő beszélgetni és ha valamikor eljutok Seattlebe, akkor tuti nem fogok unatkozni, mert nagyon sokan jöttek onnan és vállalták hogy majd körbevezetnek-jobban mint ahogy azt a mi hétvégi kurzusunk tette.

Nagy ritkán azért szép idő is van :)

Sajnos az időjárásról sok jót nem tudok mondani, San Franciscoban hideg van, szeles és gyarkan esik az eső vagy a köd szitál, nehéz eldönteni. Ellenben SF bármely külvárosában, illetve ahol eddig laktunk szikrázó napsütés és 25 fokok vannak..Nem hiába mondta Mark Twain egyszer, hogy “The coldest winter I ever spent was a summer in San Francisco" azaz, a leghidegebb tél amit valaha átélt az egy nyár volt SF-ban. Ennél jobban én sem tudnám összefoglalni. 

Hétvégén is elindultam itthonról pulcsi és hosszúnadrág volt rajtam, egyből meg is bántam amint átértem a Golden Gate hídon.. A híd után van egy alagút és az olyan, mint egy időjárás elválasztó. A SF-i oldala hideg és olyan ködös hogy a hidat se látni a másik oldalon pedig kisüti a szemed a nap..nem hiába költöznek ki a gazdagok a városból :D 

Az volt a tervünk hétvégére, hogy elmegyünk paintballozni, de mikor olvastuk a neten, hogy overallt nem adnak, csak mellényt meg sisakot akkor eldöntöttük, hogy a lézerharc is jó lesz nekünk. Aki valaha nézte az Így jártam anyátokkal sorozatot az tudja miről is beszélek.

Nagyon jó játék, mindenki nagyon élvezte. Négyen voltunk, kettő kettő ellen, mi mindig nyertünk :D Jól fel volt építve a helyszín, lehetett lopakodni, tornyokba mászni vagy épp alagutakban kúszni. Kaptunk egy mellényt meg egy fegyvert, ha 3x eltaláltak akkor 'meghaltál' ami annyit jelentett, hogy vissza kellett menni a kezdőpontra és pár másodperc múlva csipogott a mellény hogy 'újraéledt' az illető. Nekem volt olyan kör, hogy 7x nyírtam ki az ellenfelet de engem egyszer sem. A toronyban álltam és egyszer csak csipogott a mellényem, de senki nem volt a közelemben, aztán a csapattársammal is ez történt, mire a bent lévő ott dolgozó lány mondta, hogy valószínűleg a recepción lévő srác látta, hogy minket még nem lőttek ki és úgy gondolta ad egy kis előnyt az ellenfélnek, azaz a számítógépről lőtt ki minket. Minden játék végén megkérdezhettük a statisztikánkat és akkor bevallotta, hogy tényleg ő lőtt ki minket. Aztán csatlakozott hozzánk egy amerikai apuka a két kisfiával, akik, mit szépítsek elég csúnyán kivégeztek minket..nem hiába, amerikaiak, tudják hogy bánjanak a fegyverrel. Nem értettem, hogy miért mondta az egyik lány még mikor csak négyen voltunk, hogy baromi hangosan csipog a mellény, aztán mikor engem is kilőttek 10 perc alatt vagy hatszor akkor megértettem, hogy miről is beszél :D
A végén kaptunk még egy extra kört, szóval belopóztunk a területre az amerikai család tudta nélkül és játszottunk még egyet az ott dolgozók ellen. Sokkal jobb volt nagyobb csapatban lövöldözni, ide még biztos visszamegyünk, de gyűjtünk magunk mellé még pár embert, lehetőleg amerikaiakat akik tudnak lőni :)

JambaJuice biztos hiányozni fog ha hazamegyek

Zajlik az élet

Megvolt a költözés. Meg a TOEFL is. Az egyik könnyen ment, a másik annyira nem. Lehet találgatni :D

A költözést nem kívánom senkinek, főleg egy szép nagy házból egy negyedakkora lakásba. Itt a nappali akkora, mint a szobám volt az előzőben. A lehető legrosszabb hétvégét sikerült kiválasztanunk a költözéshez, de igazából sok opció nem volt. Jelenleg káosz uralkodik

A garázs

mindenhol, mert anyuka hétfő reggel elrepült New Orleansba -szinte minden második héten valahol konferencián, vagy továbbképzésen van- és apuka ugye nem lakik velünk így érdekes volt a helyzet. A nagyszülők felettünk laknak, szerencsére a kajára nem volt gondom, bár főzni esélyem sem lett volna, majd látni fogjátok a képeken miről is beszélek. Azért egy pizzát sikerült sütni a sütőben, annyi helyet tudtam csinálni. Igazság szerint nem az én dolgom, hogy kipakoljak, a gyerekek legfontosabb dolgait, meg ami még elfért a szobájukban azok mind el vannak rendezve, a többit meghagyom anyukának. 3 nagy kamiont és több kisebb kocsit sikerült megtölteni dobozokkal. Minden túlzás nélkül, rengeteg felesleges cuccuk van. Szerencsére ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, minden nagyszülő teljesen el van képedve, hogy minek a nekik ennyi cucc (még 7 db közepes méretű doboz van tele játékokkal, legalább 6-ot már kipakoltunk) és akkor még a konyháról nem is beszéltem. Általában ami nekünk kéne az 4, nagy ritkán 6 tányér, poharak plusz edények. Na ezek helyett van 15 mélytányér, 15 lapos, 15 desszertes, 15 sajttál meg olyan amiről fogalmam sincs mire jó és mindez van porcelán és üveg verzióban is, ez így már bizony felülről veri a százat. Ezek mellett van kismillió tálaló edény, rengeteg gép, amit az itt tartózkodásom alatt egyszer sem használtak és hasonló a helyzet a nappalival is.

A költöztetők immár az új SF-i utcánkban

Egyelőre fogalmam sincs mi lesz ezzel a rengeteg cuccal, mert több mint a fele még a dobozokban áll és van egy teraszunk is, ahova nem mehetünk ki, mert azt is dobozok borítják. Az előző házhoz tartozó garázs 3 autónyi férőhellyel rendelkezett, de csak dobozok és mindenféle szelektálásra váró dolgok voltak benne, autó sosem, mivel nem fért volna be. De hogy ne csak őket szapuljam.. számomra a legsokkolóbb dolog a költözésben az volt, mikor rájöttem, hogy az egy bőröndnyi ruhámból legalább kettő lett. Ugyanis amik vállfán vannak (ergo az összes pólóm, pulcsim) azokat nem kellett elpakolnom, mert a költöztetők csak fogták az összeset vállfástól bepakolták egy arra kifejlesztett dobozba és az új szobámban csak kivettem és visszaakasztottam. Lényeg a lényeg, hogy alig tudtam becipzározni a bőröndöm és rengeteg cuccot csak a kocsiba dobáltam be, a cipőket is külön pakoltam..Szóval akárhova megyek innen (legalább) egy bőröndöt tuti be kell szereznem és még hol van az évem vége?! Az élet nagy problémái, tudom..

Konyha&nappali és DOBOZOK

Mindenesetre én már elrendeztem a saját szobámat és nagyjából a fontosabb dolgokat elővettem a dobozokból és akkor még a TOEFL is előttem volt. Ezen a héten egyedül voltam, ami azt jelenti, hogy esténként sehova sem mehettem, ami Tiburonban nem volt probléma, hiszen ott lehetőségem sem volt rá, mivel egy kisvárosról beszélünk, itt azonban egész jó helyen lakunk, szóval biztos nem fogok esténként itthon üldögélni. Egyébként sokszor gondolkodom azon, hogy vajon valaki, aki nem beszél ilyen magabiztosan angolul illetve nem képes feltalálni magát váratlan helyzetekben és vezetési tapasztalata sincs az hogy boldogulna? Ugyanis itt nem úgy van, mint az előző  és ahogy hallottam a legtöbb családnál, ahol szinte hülyének néztek és mindent a számba rágtak és apukával is el kellett mennem vezetni, hogy megnézze tényleg tudok-e. Itt első este kezembe adták a kulcsot aztán mehetek amerre szeretnék. Csak megmondják, hogy mi a terv nagy vonalakban, aztán oldjuk meg úgy, hogy mindenkinek jó legyen. 

Ezen kívül voltunk egy kisebb biciklitúrán a lányokkal, amihez először nem volt sok kedvem, mert nem vagyok egy nagy biciklizős, elvégre egy olyan városban nőttem fel, ami csak dombból áll, szóval a versenyeken kívül- amikor kb 300 m-t ha tekerek síkon- nem nagyon bicikliztem egy ideje. Tartottam is tőle, mert ez a környék is szép, de baromi dombos. Szerencsére csak a városban tettünk egy 6-8 km-es felfedezőtúrát, gyönyörű időben és egy német kocsma szerűséget is találtunk, úgyhogy ezer év óta először ismét bockwurstot ettem :) A hely egyébként tipikus biciklis hely, a falra volt felszerelve egy speckó biciklitartó és annyian voltak, hogy nem is tudtunk először parkolóhelyet találni a bringánknak.

Vitorlázni is voltunk, ami nem úgy sült el, mint ahogy terveztük. Mi azt hittük értsd. anyuka és én, hogy kimegyünk egy laza délutáni hajókázásra. Hát persze. Péntekenként a Yacht Klubban helyi verseny van, és apuka nem akarta kihagyni, még úgy sem, hogy a két gyerek is ott volt. Olyan dőlésszögeket produkáltak a nyílt óceánon, hogy mindkettő falfehér lett és egy jó darabig nem is akarnak a hajó közelébe menni. Egyébként én élveztem volna, ha nem épp valamelyiket kellett volna nyugtatni hogy nem, nem fogjuk a vízben végezni.

Az idő továbbra is az esetek nagy részében gyönyörű, ezért is sajnálom a régi házunkat, ott szép nagy teraszunk volt, ahol tudtam napozni szabadidőmben, itt a városban erre nincs lehetőség. Kertünk ugyan van, de itt a nap is valahogy máshogy süt és a szomszédok mindenhova belátnak, mivel egybe van épülve minden az egész utca lényegében egy óriási sorház amolyan SanFrancisco stílusban. Erre is van megoldás, az egyik barátnőmék kertjében van egy jó kis medence, a biciklizés után át is mentünk hozzájuk és a napozóágyon kipihentük a tekerés fáradalmait. Este pedig megnéztünk egy jó kis filmet, nem egy könnyű limonádé alkotás, nem tudom, hogy játsszák-e már otthon és mi a magyar címe, de az eredeti az Unbroken.

A TOEFL vizsga összességében azt mondom, hogy nem vészes, de azért oda kell figyelni. Lehet papíron és gépen is írni, én a gépi verziót választottam. Aztán úgy 2,5 óra után ezt jól meg is bántam, amikor véletlenül ráléptem a földön lévő kapcsolóra és nemes egyszerűséggel áramtalanítottam a gépem..szóltam a bent lévő srácnak, aki közölte, hogy minden vizsgán előfordul legalább egyszer, semmi baj, újraindul a gép és másodpercre pontosan onnan folytathatom ahonnan elkezdtem. Nem is én lettem volna :)